Kövek alá bújva élnek a sivatagi mohák

A sivatag és a moha összeegyeztethetetlennek tűnik, hisz a mohákat a hűs, árnyas, nedves területek lakóiként ismerjük. Azonban vannak fajaik, amelyek a sivatagi környezetben is megtalálják az alkalmas élőhelyeket. Egy, a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i kampuszának kutatói által végzett vizsgálatból az is kiderült, hogy miként élik túl a perzselő sivatagi napsütést.

A két kutató, Jenna Ekwealor doktorandusz, és korábbi tanára Kirsten Fisher a Mojave-sivatagban végzett felméréseket az ott élő mohákról, és ekkor bukkantak rá azokra a különös példányokra, amelyek az áttetsző kvarc kövek alatt nőttek, és zöldelltek. A gránitból lévő kövek-kavicsok alatt viszont semmit se találtak.

Mivel a mohák számára ideális élettér az árnyas terület, így a fény egy kis részét áteresztő kvarc teljesen jól működő árnyékolót jelent számukra, a még átjutó kevéske fény elegendő a fotoszintézishez ám ahhoz kevés, hogy felperzselje a növényeket.
„Mialatt a nyári sivatagban az összes moha pihenő stádiumú és száraz volt, láttam, hogy a kvarckövek alattiak vígan éltek és fotoszintetizáltak. Ez volt az első jel arra, hogy itt valami különös történik, ezek a mohák másképp reagálnak a környezet kihívásaira” – magyarázta Ekwealor. Az áttetsző kvarc kövek alá a hőmérséklet és a páratartalom mérésére alkalmas szenzorokat helyeztek ki, és rögzítették a kövek alatti mikroklíma adatait 2019 szeptembere és 2020 februárja közt.

„E kövek védelmet nyújtanak a klíma extremitásai ellen” – mondta Ekwealor. „A Mojave-sivatag ezen területe magasan fekszik, nyáron rendkívüli a forróság, télen pedig nagy a hideg. Szintén nagy a hőingás egy-egy napon belül. A kövek alatt a mohák a forróságban hűvösebb klímát élvezhetnek, a hidegben pedig langyosabbat, és a nedvesség szempontjából is kedvezőbb számukra a helyzet, hisz magasabb a páratartalom is a kő védelme alatt.”

Az asztrobiológusok figyelmét már régen felkeltették az áttetsző kövek alatt élő cianobaktériumok, ezek az egyszerű élőlények modellek lehetnek egy másik bolygó extrém körülményei közepette is megélő organizmusokra. Azonban a most fellelt mohák az első valódi növények, amelyek menedéket kerestek a kövek alatti kedvező körülményekben.

„A sivatagban kis különbség is dönthet élet-halál kérdésében, így, ha valami plusz segítséget talál egy élőlény, azzal jelentősen nőhetnek az életben maradási esélyei” – tette hozzá Ekwealor.

Számos moha képes az extrém körülmények ellen védekezni, akár a kiszáradással, akár az ultraibolya sugarak ellen termelt pigmentjeivel, némelyik fajuk évtizedekig szunnyadó állapotban marad, majd szinte másodpercek alatt újjá éled, ha víz éri. Az ilyen különös mohákat a sarkvidékeken és a sivatagokban lehet megtalálni. A Mojave mohái közt a Syntrichia caninervis nevű fajt találták leggyakrabban a kövek alatt, ez a világszerte megtalálható száraz élőhelyi faj általában zuzmókkal és cianobaktériumokkal együtt kéregszerű bevonatot alkot a talajon. A kéreg óvja a sivatag talaját az eróziótól, és lehetőséget biztosít más növényeknek a megtelepedésre. Az alig 5 mm magas moha csak akkor tud nőni, ha vizet kap, a Mojave területén pedig évente átlag 5 alkalommal van csapadék és ennek is a felében hó, így rendkívül korlátozottak a mohafaj lehetőségei és évente csupán néhány millimétert fejlődhet a növényke. A csapadékmentes időszakban szunnyadnak a talajon lévő mohák, azonban a kövek alattiak ekkor is tudnak növekedni.

A mérések alapján a kvarc kövek alá a napfény 4-0,4 százaléka jut be, a kődarab méretétől függően, és az ultraibolya sugarakat is kiszűri a napfényből a kő, ezért az alattuk növekvő mohák kevesebb pigmentet is termelnek. „A mohák számára ezek a kvarckavicsok valódi oázisok a sivatag kietlen forróságában”- tette hozzá Ekwealor. A kutatás eredményei a PLOS One folyóiratban jelentek meg.