60 év után először új csigafajt fedeztek fel Hawaii-n
A szigetek szárazföldi csigái a világ leginkább veszélyeztetett állatai közé tartoznak, több halt már ki közülük a 17. század óta, mint bármely más állatcsoportból.
A Hawaii-szigeteken egykor több mint 750 szárazföldi csigafaj élt, azonban ez a szám megfeleződött az élőhelyvesztés és az olyan behurcolt invazív állatok miatt, mint a patkány, a háromszarvú kaméleon (Trioceros jacksonii) vagy a ragadozó, és a többi csigánál jóval nagyobb sebességre képes rózsás farkascsiga (Euglandina rosea) miatt. Új csigafajt utoljára 6 évtizeddel ezelőtt fedeztek fel a szigeteken, így szinte csodaszámba megy, hogy egy több éves, a szigetek csigáit 1000 helyszínen vizsgáló átfogó felmérés során rábukkantak egy helyi, és két, az USA kontinentális területén lévő múzeum malakológusai. Olyan helyszíneket vizsgáltak át, ahol a korábbi idők során tudtak csigákról, illetve azon őshonos erdőségeket, amelyek a leginkább érintetlenek voltak, számolt be a Floridai Természettudományi Múzeum.
Az egészen apró, kb. fél centis, fákon élő csigára Oahu szigetének egy hegyi erdőségében találtak rá, ahol több endemikus csigafaj is honos. A csiga barna-sárga színezetű, csíkos, és a színezete, mintája meglehetősen változékony, az egészen világostól a tigrisszem-jellegűig. A sokfélesége miatt genetikai vizsgálattal lehetett igazolni csak a külön fajba tartozását, majd később múzeumokban őrzött csigákkal is összehasonlították. A begyűjtött példányokat egy fogságban szaporító programba is bevonták, hogy az egyedszámukat így növeljék, majd az állatkákat a természetes élőhelyükön elengedték.
A kutatócsoport több olyan csigát is újra megtalált, amelyeket évtizedek óta nem láttak, és félő volt, hogy esetleg kipusztultak. Norine Yeung, a hawaii Bishop Museum szakembere elmondta: „Sokan úgy hitték, nem is érdemes már foglalkozni a bennszülött csigáinkkal, hisz úgyis mind kihalt. Azonban most már tudjuk, hogy ez nem igaz!” A csapat felmérési adatai szerint 300 csigafaj él, a Hawaii-szigetek távoli, elzárt erdős területein. „Kihívás azonban mindet azonosítani, mivel ma már nem élnek azok a szakemberek, akik egykor oly jól ismerték őket. Ha valaki nem képzett malakológus, akkor az a sok apró barna csiga mind-mind egyformának tűnik a szemében. Azonban a részletesebb vizsgálatok s a genetikai elemzések feltárják a köztük lévő különbségket” – tette hozzá Yeung.
A most felfedezett fajnál az alaktani és a genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy küllemében egészen más fajhoz hasonlít, és más fajhoz a genetikai nyomok szerint. A fajok azonosítása a védelmük miatt is fontos. Egy másik endemikus csiganem, a nagyobb termetű és színes Achatinellinae összes faja védelmet élvez, azonban az apró, barnás Auriculellinae nem tagjairól egyelőre tudomást se vesz a hivatalos természetvédelem. Ezen pedig változtatni akarnak a kutatók, ezért is van szükség rá, hogy alaposan felmérjék az állományukat is.
A most felfedezett csiga az Auriculella gagneorum nevet kapta, egy hawaii biodiverzitásáért sokat tett természetkutató házaspár, Betsy és Wayne Gagne után.