Hangulatos tájak, gasztronómiai ínyencségek az Őrségből
Alig pirkad az ég alja, mikor felmászok a Körtike tanösvény mellett magasodó vadlesre.
Erősen markolom a korlátot, még csúszik a falépcső, mikor felérek, lesöpröm a hajnal könnyeit a padról, csendben leülök, és a táj meghittségét figyelem.
Kis idő múlva három fiatal őz lép ki a sűrűből. Kecses nyakukat magasra emelik, beleszippantanak a levegőbe, és elindulnak a réten. Talán az enyhe szellő viszi el az emberszagot feléjük, mert hirtelen megtorpannak, egyenesen a lesre néznek, majd nekiiramodva a fenyvesnek, átvágtatnak a fűben.
A reggeli nap már szárítja a harmatot, így én is nekiindulok a Szalafőről induló, Pityerszeren befejeződő 6 kilométeres útszakasznak, a Körtike tanösvénynek. Senki nincsen a kavicsos útvonalon, csupán néhány méhecske zümmög a fák közt. A környék jellemző élőhelye, a száraz kaszálók és az elegyes erdők váltják egymást, a táj mozdulatlan, mintha csak én lennék ezen a világon.
Az Őrségben a főszezon ugyan áprilistól kezdődik, de a kirándulóhelyek egész évben népszerűek, ráadásul a nemzeti park igazgatóság munkatársai speciális természetismereti túrákat is szerveznek, melynek során a laikus számára észrevétlen értékkel ismerkedhetünk meg.
Utam a szőcei láprétre vezet tovább, rálépek az épített pallósorra, az idő szítta fadeszkák néhol már imbolyognak, az illesztésnél itt-ott átsejlik a víz. A Nemzeti Park évtizedekkel ezelőtt emeltette, hogy taposással ne károsítsák az érdeklődők a rétek különleges élővilágát.
Szőce első okleveles említése még 1286-ból származik, amelyet a krónika II. Henrik német-római császár 1051-es magyarországi hadjárata kapcsán említ. A falu határát két történelmi út is érintette, egyik a Borostyánkő, másik a középkori Székesfehérvárt Itáliával összekötő Katonák útja volt.
A völgyben elterülő szőcei tőzegmohás láprétet úgy tartják nyilván, mint az ország egyetlen tőzegkákás lápját. A sajátos klimatikus és hidrológiai viszonyok, az évszázadokon átívelő hagyományos gazdálkodás együttesen tette lehetővé, hogy az utolsó jégkorszakhoz köthető növényfajok fennmaradhattak.
Immár kétkeréken tekerek, mikor Őriszentpéter református templomát magam mögött hagyom, s bár izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokomon, észre sem veszem. Minden figyelmemet a dimbes-dombos táj különleges hangulata köti le. Magyarszombatfára, a fazekasok falujába tartunk, hogy megismerjük ezt a máig élő népi mesterséget.
Az immár 226 km kijelölt kerékpárútvonallal büszkélkedő Őrségben a kerékpáros turizmus igen fontos szerepet kapott az utóbbi években.
Megérkezve Magyarszombatfára, a Fazekasház portájára, leszállok a bicajomról, nekidöntöm a járgányt az egyik fapadnak és besétálok a vígan zöldellő udvarra. A három helyiségből álló boronafalú, zsúpfedeles, füstös konyhás lakóházban 1922-ig Cseke János fazekas élt.
Az 1790-ben épült ház a Veleméri-völgy fazekasságának állít emléket, bemutatva egyrészt magát az életformát, másrészt azokat a korongokat és edényféleségeket, amelyek a 19. század végétől a 20. század közepéig Magyarszombatfán és környékén készültek.
Mit együnk az Őrségben?
Az egész napos kirándulás után, bizony megéhezik az ember. Alig várom, hogy leüljek a falusi hangulatot idéző portán, és megkóstoljam a szalafői Horváthné Tamaskó Ildikó messze földön híres főztjét.
Házigazdám sürög-forog, épp pirítja a dödölléket. Közben mosolyogva meséli az érdeklődőknek, hogy ez a krumplis fogás a magyar konyha egyik olyan tájjellegű, szénhidrátban gazdag étele, amely az ország egész területén ismert, csak épp máshogy nevezik, vagy kissé másképp készítik el.
Nagyanyám csak cinkének hívta Szabolcsban, Baranyában és Somogyban gánica, míg a palócoknál ganca a becses neve. A földekre induló parasztok reggelije volt, ezzel dolgozták végig az egész napot.
A főtt krumpliból és búzalisztből gyúrt masszából gombócokat szaggatnak, serpenyőben ropogós kérget sütnek rá, majd zsírban pirított hagymával, szalonnával és kapros tejföllel tálalják. Szalafőn tökmagolajos káposzta is kerül mellé a tányérra.
A kiadós ebéd után mai napom utolsó állomására, Ispánkra, a csokoládéműhelybe igyekszem. Hirtelen borul el az ég, úgy dörög, csattog, mintha háború dúlna a haragos istenek között.
Diónyi jégdarabokat dobálnak a lentiekre, a fákat hajtogatja a szél, a bús szarvasmarhák panaszosan bőgnek az esőben. Mikor Erős György mesebeli boltjába végül megérkezem, egy lélek sincsen rajtam kívül, úgy tűnik, mindenkit elijesztett a mennydörgés.
A csokoládéműhelyben forró kávé, csillogó szemek, és olyan mennyei pralinék várnak bennünket, amelyek bárhol a világon megállnák a helyüket.
Ahogy Gyuri meséli, egy véletlen folytán került Ispánkra. Egy családi kirándulás során hazafelé tartva megpillantotta az Ispánka feliratú táblát, és mivel nagyon megtetszett a zsákfalucska neve, ráadásul egy teremtett lélekkel sem találkoztak, tudta, hogy Ákos fiuknak, aki autista, kiváló hely lesz ifjúkora eltöltéséhez.
Az édességekben a helyi ízek és különlegességek is megjelennek: amit a telek ad, legyen az fűszer, gyógynövények, gyümölcs.
Aki járt már hazánk legnyugatibb csücskében, az tudja jól, hogy a völgyek és dombok harmonikus váltakozása, a kaszálókon felgombolyított bálák, a minden faluban felbukkanó újabb csoda mennyire változatos élményt kínál.
Itt még teljes pompájában gyönyörködhetünk a ránk hagyott természetben, napestig járhatjuk az ösvényeket, és degeszre tömhetjük magunkat a tökös-mákos rétessel, hisz mindenkinek tartalmas kikapcsolódást kínál a Hármashatár ölelésében fekvő terület.
Virágzik hazánk egyetlen őszi orchideája
Az áruházak, virágüzletek polcain megszokott ökölnyi virágú egzotikus orchideákhoz képest az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) szinte láthatatlan. Ahogy a neve is mutatja, a kora ősz jellegzetes, ám apró termete miatt nehezen észrevehető virága. Rövid füvű réteken, kaszálókon él, és nem minden évben fejleszt virágot.
Száz fecske húzta meg magát az elhagyott épületben
Az ifj. Vasuta Gábor által megfigyelt madarak a hideg elől húzódtak be egy használatban lévő hodályba.
Nappal vadászó vadmacskát videóztak a Bükkalján
A különleges felvételt egy természetvédelmi őr készítette.
Ki ölte meg a vemhes heringcápát?
Akár egy krimi címe is lehetne az a kérdés, amellyel egy cápakutató csoport szembesült egy nyomkövetős állatuk különös esetével kapcsolatban.
Tömeges fecskepusztulást okozott a hideg idő
A fecskék felhalmozott energiatartalékai hamar elfogynak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
