Egy tengeralattjáró-roncs megtisztítása
A hajóroncsok kiváló élőhelyként szolgálnak a tenger élővilága számára, azonban sok esetben az állatokra halálos veszélyt jelentő elkallódott halászhálók is fennakadnak rajtuk, s az ezekbe belekeveredő állatok elpusztulnak.
A Jón-tengeren 1941-ben süllyedt el a HMS Perseus nevű brit tengeralattjáró, Kefalonia és Zakintosz szigetei között. Ma 52 méteres mélységben pihen, és a történetét, sok más hajóéhoz hasonlóan a katasztrófa egyedüli túlélője is színesíti. John Capes fűtő akkor menekült ki a tengeralattjáróról, amikor az egy olasz aknával találkozva elsüllyedt. Nemcsak a tengeralattjáró megsemmisülését élte túl, hanem a Kefalonia szigetéig tartó 8 km utat is, amit éjszaka, úszva tett meg. A sziget lakói 18 hónapig rejtegették, majd egy török halászhajón Szmirnába csempészték. Később brit birodalmi kitüntetést kapott, a HMS Perseus roncsa pedig második világháborús kulturális örökségi helyszínként pihen a tenger mélyén.
2020. július 22-26 között, hosszú előkészületeket követően 6 speciálisan képzett önkéntes búvár a Ghost Diving nevű jótékonysági szervezet segítségével végre eljuthatott a roncshoz, hogy eltávolítsák róla a fennakadt halászhálókat, s más, halászat során elveszített felszereléseket, amelyek beborították a roncsot. Ezzel a különösen nagy biológiai sokszínűségnek örvendő tengeri élőhely lakói számára tették veszélytelenné a roncsot. Olyan állatok bukkantak fel, miközben a búvárok dolgoztak, mint az álcserepesteknős, a delfin, vagy a mediterrán barátfóka. A becslések szerint évente állatok milliói pusztulnak el halászok által elveszített felszerelésbe gabalyodva.
A búvárcsapat három, egyenként 65 perces merülést hajtott végre. Az első során alaposan felmérték a roncsot, majd a parancsnoki torony és a tengeralattjáró elülső felének külső burkolata volt a munkájuk két fő célpontja. A tornyot már a második merüléssel megszabadították az összes hálótól, és ezzel egyúttal a roncs eredeti külleme is feltárult. A harmadik merülés során egy olyan hatalmas hálót bontottak le a hajótest elejéről, ami azt egészen az aljáig befedte. A munkálatokat különösen megnehezítette az a számtalan zsinór, ami az évek során a hálókba akadt és összegabalyodott velük. Az Aquatic Scuba Diving Club támogatásával végrehajtott tisztító munka 5 napot vett igénybe, a környék más területein is dolgoztak a búvárok, és 500 kg. elhagyott halászati felszerelést gyűjtöttek be az 50 méteres mélységből.
Az akciót a Healthy Seas (Egészséges tengerek) szervezte, és a tenger megtisztításán túl egy olyan produkciót is szervezett Kefalonia szigete fővárosának nevezett településen (Argosztoli), amelyen helyi csoportok, művészek vettek részt, és a sziget körüli tengerek és a Natura 2000-es területek fontosságára hívták fel a figyelmet, beleértve a szennyezést és az elhagyott halászhálókat.
A Földközi-tengerben őshonos álcserepesteknős (Caretta caretta) védelme a következő cél, ennek érdekében a Healthy Seas egy adománycsekket nyújtott át a Kateleios Önkéntes Csoportnak. A szervezet nemrégiben egy megrendítő rövidfilmet is készített az elhagyott halászhálók jelenségéről és azok halálos voltáról A teknős félelme címmel, amelynek narrátora Gelareh Darabi, az Al Jazeera és a National Geographic újságírója volt.
A mostani akció során a tengerből kiemelt nejlon halászhálókat szemétből újrahasznosított termékké alakítják át, az ECONYL márkanevű fonal készül belőle, amelyet aztán zoknik, úszódresszek, sportöltözetek és szőnyegek gyártása során használnak fel.