Lovagi korok egyik virága az István király-szegfű

Nyirád település határában a Kis-Bakony dolomitsziklagyepein járva óvatosan kell lépkednünk, mert egy fokozottan védett növényfajunk virágzik.

Az István király-szegfű (Dianthus plumaris subsp. regis-stephani) az itt található katonai gyakorlótér, több mint ötven évig tartó háborítatlanságának köszönheti a fennmaradását, hiszen sokáig zárt terület volt, kizárólag csak a lőgyakorlatok idején használták.

A szegfűfélék (Caryophyllaceae) az egész Földön elterjedtek, körülbelül 2200 fajuk népesíti be a bolygónkat. A szegfű a középkor, a lovagkor virága, ekkor a fájdalom és a szeretet jelképének tekintették. A keleti fűszer a szegfűszeg nevének átszármaztatását a szegfűre egy 13. századi legenda magyarázza meg számunkra. Eszerint IX. Lajos, francia király az utolsó keresztes hadjárata során Tunisz ellen vezetett ostromot, amikor katonái között kitört a pestis járvány. Ekkor a király segítségért fohászkodott, s akkor szegfűszeg emlékeztető illatot sodort feléje a szél (akkoriban a szegfűszegnek pestist gyógyító hatást tulajdonítottak) az illatot keresve talált rá egy vérpiros szegfűre IX. Lajos és sikerrel gyógyította vele a pestist.

A Szent István-szegfű néven is ismert növény endemikus azaz bennszülött faja a hazai flórának. A meleg, napsütötte, száraz mészkősziklák gyepében vagy a sziklafüves lejtökön találja meg életfeltételeit. A Kis-Bakonyban található élőhelye védelemre érdemes, hiszen számos más ritka növényfaj élőhelye is egyben.
A növény természetvédelmi értéke 100 000 Ft.