Különleges fénysorompó segíti a kérészek vízfelszínen maradását
Jó hír, hogy az utóbbi években egyre több a dunavirág, ám a rajzás közelében lévő hidak közvilágítási lámpái becsapják a rovarokat, akik a csábító fény hatására elhagyják a víz felszínét és tömegesen pusztulnak el az aszfalton. Hazai kutatók azonban találtak megoldást e kérészfaj rajzó populációinak megmentésre.
Az 1960-as évek végéig augusztus tájékán minden évben rendszeresen megjelent a dunavirág a Dunán és Európa más folyóin is, ám utána, közel fél évszázadig nagyobb rajzás nem alakult ki, e rovarok egyedszáma több helyen nagyon kevés volt. Ennek mi lehetett az oka? Nagy valószínűséggel a víz szennyezettsége és a kedvezőtlen táplálékviszonyok. A 20. század második felében folyamatosan modernizálták a nagyvárosi szennyvíztisztító üzemeket, így a folyók vize egyre jobban alkalmassá vált a kérészéletre, és a Dunán, Budapesten is, hosszú szünet után megtörtént az első tömegrajzás.
A szakemberek egyrészt örültek, hisz egy védett kérészfaj lett újra tömeges a Dunában, másrészt viszont a közúti lámpák csapdájába esett, az aszfaltra hullott kérészek nem tudták beteljesíteni feladatukat, petéik rossz helyre kerültek, az úttestet elborító rovarok pedig közlekedésbiztonsági problémákat okoztak.
A jelenség mögött a kérészek jellegzetes szaporodási viselkedése áll. A nőstény rovarok a párzás után hatalmas, gyakran több százezres rajokba szerveződve kezdenek el repülni a víz felett a folyásiránnyal szemben. Repülésüket a vízfelszínről visszavert vízszintesen terjedő poláros fény irányítja, amely a hidak előtt hirtelen eltűnik a vízfelszínen megjelenő hídtükörkép miatt. A kérészek ezzel elveszítik a repülésüket vezérlő iránytűjüket és óriási, egyre növekvő tömegben feltorlódnak a híd előtt. A rovarokat erősen vonzzák a mesterséges fények, így a tanácstalan állatok a vízfelszínt elhagyva felrepülnek a híd lámpáihoz. Itt a milliónyi kérész örvénylő táncba kezd, melynek végén a halálosan kimerült egyedek az úttestre leszállva kitojják petecsomójukat majd elpusztulnak.
A jelentős, akár több milliárd forintos természetvédelmi kár mellett, új veszélyhelyzetek kialakulásával is számolni kell: az úton eltaposott kérésztetemek miatt csúszóssá válik az útfelület, ez pedig veszélyessé teszi a kerékpáros és autós közlekedést egyaránt.
A természetvédelmi oltalom alatt álló dunavirág megmentésére kézenfekvő lenne az érintett hídlámpák lekapcsolása a rajzás idejére, ám ez közlekedésbiztonsági okból nem megoldható. Az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet és az ELTE Környezetoptika Laboratórium kutatói számos terepkísérletben vizsgálták a dunavirág látását, és az így szerzett új ismeretek lehetővé tették egy megfelelő védelmi rendszer kidolgozását.
A kísérletek alapján a kutatócsoport 2016-ban sikeresen tesztelt egy védő fénysorompót az Ipolyon és a Rábán is. Ennek használatával a hagyományos ökológiai fényszennyezés ugyan továbbra is fennáll, viszont a kérészek a fénysorompót vonzóbbnak találják, így nem repülnek fel a híd lámpáihoz, ennél fogva nem láthatják a híd aszfaltútját sem, ami nagyon hasonlít a vízfelszínre. A fénysorompó hatására a kimerült kérészek petéikkel együtt a folyó vizébe hullanak, biztosítva a következő generáció létét.
A sikeres teszt után, 2019 tavaszán, világviszonylatban elsőként, a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon sikerült kiépíteni egy innovatív, időjárásálló fénysorompó-rendszert. A Farkas Alexandra táj- és környezetkutató által elnyert, a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával, az Ökológiai Kutatóközpont, a Tahitótfalui Önkormányzat, a Magyar Közút NZrt. és az ELMŰ összefogásával sikerült egy két részből álló védőrendszert kiépíteni: az egyik rész maga a fénysorompó, mely a híd pilléreire folyásirányban felszerelt és a víz felé irányított két nagy fényerejű kék lámpából áll. Különböző hullámhosszú (színű) fényekkel kísérletezve jutottak a kutatók arra, hogy a dunavirágot leginkább a kék fény vonzza, ezért alkalmazzák az ilyen fényforrásokat. Ennek feladata, hogy a hídhoz érkező rovarokat a lámpa előtt tartsa és megakadályozza felrepülésüket a hídra. A hídpillérek alsó részére szerelt reflektorok a kérészek négyórás rajzási időszakában automatikusan bekapcsolnak, amikor az égboltfény intenzitása egy előre beállított szint alá csökken.
A fénysorompó annál hatékonyabban tudja ellátni feladatát minél kevésbé hat a kérészekre a hídlámpák vonzó fénye. Ezért a védőeszköz mellett szükséges a hídvilágítás átalakítása is. Ennek során olyan energiatakarékos, a jelenleginél olcsóbban működtethető lámpák kerültek felszerelésre, amelyek fényerőssége is szabályozható.
A 2019-es tapasztalatok nagyon biztatóak voltak: a felszerelt eszköz működésekor a kérészek nagy tömegben maradtak a hídpillérek környezetében, közvetlenül a víz felett, tehát a rajzó dunavirágok többsége petecsomóival együtt nem az aszfaltra, hanem a Duna vizébe hullt, ezzel biztosították utódaik fejlődését, hogy a következő év augusztusában már ők készülődhessenek a rajzásra.
Ha a rajzás közelében lévő hidakon sikerül kiépíteni a védő fénysorompókat, akkor a kérészek nem az úttesten fejezik be életüket, balesetveszélyes környezetet teremtve, hanem küldetésüket teljesítve gondoskodnak a következő generációról, hozzájárulva a vízi ökoszisztéma egyensúlyához.
A fehérkérésznek is nevezett dunavirág (Ephoron virgo) szárnyas fejlődési alakja igen rövid idejű. Lárvái a folyók aljzatában élnek, ahol algákkal, más kisebb élőlényekkel és szerves törmelékkel táplálkoznak. Általában a nyár második felében a lárvák felúsznak a vízfelszínre, ahol szárnyas rovarrá vedlenek. A kikelt nőstények rögtön párzóképesek, míg a hímek (szubimágók) egy újabb vedléssel válnak szaporodóképessé. A vízfelszíni párzást követően a nőstények néhány kilométert repülnek folyásiránnyal szemben a folyó fölött, ezzel ellensúlyozva, hogy a vízbe kerülő peték ne sodródjanak el az adott folyószakasztól, tehát a petecsomók megközelítőleg azon a helyen érik el a mederaljzatot, ahol az éppen rajzó kérészek korábban sikeresen kifejlődtek. A peték lerakása után a nőstények elpusztulnak és táplálékul szolgálnak több vízi élőlénynek.
A kérészek, így a dunavirág is, minden fejlődési alakjában lényeges része a vízi ökoszisztéma táplálékhálózatának. Lárvaként algákkal és szerves törmelékkel táplálkoznak, a vízbe hullott rovarok pedig halak és békák élelemforrásai.
A baglyok védelmében
Hazai természeti értékeink védelme
A vadlovak birodalma: Pentezug
A kihalás széléről sikerült megmenteni a rákosi viperát
A National Geographic és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ közös vállalása, hogy bemutassa hazánk védett állatfajainak történetét. Cél, hogy a minél többen bepillantást nyerjenek a természetvédelmi munkába, kiemelve azokat az összefogáson alapuló tevékenységeket, melyek eredményeként egy-egy faj fennmaradását sikerült előremozdítani.
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.
Mosolyognak egymásra a játszó delfinek
Palackorrú delfineket figyeltek játék közben, és ekkor tűnt fel, hogy nyitott szájjal „mosolyognak” egymásra.
Nektár, veríték és könnyek: egyes méheknek igen fura ízlésük van
A méhekről még mindig a háziméhekre asszociál az emberek elsöprő többsége, ideje azonban apránként megismerni azt a rendkívül sokszínű társaságot, amelynek számtalan tagja még fullánkokkal sem rendelkezik.
Mongólia ikonikus állatának megóvásában segíthet a magyar kutató
Dr. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársa Szajki Bálinttal, a 24.hu fotósával 2024 júniusában kelt útra Mongóliába.
Nagy kihívás előtt áll a természet
A csapadékminták átalakulása komoly próbatétel elé állítja a fajokat.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
