Kuvik a fűzfa odvában

A hely számára megfelelő, mert táplálékban gazdag. Rengeteg a pocok a körülötte lévő legelőkön, ahol szinte mint a szita, olyan  a talaj a sok pocokjárattól. A tudományos elnevezését a tudás istennőjéről Pallasz Athénéről kapta, magyar elnevezését pedig, hangja alapján.
Kis termetű bagolyfaj, tömege 190 grammot nyom. Röpte hullámvonalú, a harkályokéra emlékeztet. Jellemző rá, hogy nagyon alacsonyan repül, szárnyalása közben szinte érinti a fűszálakat. Hím és tojó között csak méretbeli különbség van, ez azonban csak akkor látszik ha a pár egymás mellett ül, a tojó valamivel nagyobb a hímnél.

Kuvik fiókák

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Napjainkban szerencsére már eltűnt a köztudatból a „halálmadár” kifejezés, amivel ezt a kis termetű bagolyfajt illették. Érdekessége, hogy nem csak kitalálásról van szó, hiszen a furcsa elnevezésnek logikus magyarázata is van. A régi időkben, a falusi házakban még csak petróleum vagy gyertya világított. Akkoriban az emberek a tyúkokkal keltek és feküdtek. A gyertya és petróleum drága volt, éjszaka, csak ott volt világos, ahol nagybeteg feküdt a szobában. A kuvik fő tápláléka a tavasztól őszig tartó időszak alatt rovarokból áll. Köztudott dolog, hogy a lepkéket, bogarakat csalogatja  a fény. A rovarokat követve a háztetőn megjelent a kuvik. Ha ilyenkor kuvikolt egyet és éppen a nagybeteg azon az éjszakán hunyta el, senki sem moshatta le a kis bagolyról, hogy ő volt a halál hírnöke. Németországban is babona övezte a madarat, az ott élő babonás emberek, hangját „Komm mit!” azaz „Gyere velem!” kiáltásnak vélték.

Egy idősebb kuvik

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Állandó madarunk, téli napsütéses időben gyakran nappal is mutatkozik. Állománya az állattartás visszaszorulásával nagyon megritkult, a Dunántúlon már ritka fajnak számít. Az Alföldön a tanyavilág szórványosan előforduló madara. Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 Ft.

ifj. Vasuta Gábor