Ipolyvirág, avagy a dunavirágok nyitánya

Minden évben nagy várakozással tekintünk a tiszavirág közeli rokona, a védett dunavirág (Ephoron virgo) kérészek nyáresti rajzásai elé.

A gigantikus dunai előadásokat megelőzően a mellékfolyókon – például az Ipolyon – rendszerint előbb kezdik meg repülésüket, így e vízfolyásokon gyakran már július végén, augusztus elején megfigyelhetjük a törékeny, 2-3 centiméteres vízi rovarokat.

A szezont mindig az Ipoly egy nyugodtabb szakaszán kezdjük meg. Idén augusztus 7-én voltunk először, és összesen három alkalommal lestük a kérészek selyemfonallal írt röpképét.

A kutatók a közelben kísérleteznek, én pedig a kedvenc kavicszátonyomra helyezkedem. A langyos folyó keskeny és sekély, vize legtöbbször alig ér a derekamig. Elmerülök benne, miközben a naplemente fényeiben hangolódom az esti rajzásra. Sötétedésben, este fél 9-kor jelennek meg a karcsú testalkatú hímek: az idei első éppen az állványomat választotta vedlésre. Eltelt egy év, és megint találkoztunk, a nyár legszebb időszaka megkezdődött. Egyre többen vannak, 21 óra után már a sárga petecsomós, három faroknyúlványú nőstények lepik el a testemet, a vízbe gázolva állványra szerelt szettel készítem a bemelegítő fotókat.

Nyolc éve fotózom őket, 2019-ben ellenfényként használt vakukkal és makrooptikával igyekeztem villámgyors keringőjüket a vízfelszínen megcsillanó tükörképükkel együtt újszerűen bemutatni. Idén pedig egy kiváló közelpontú halszemoptikával folytatom az alkotást, megunhatatlan élmény közöttük komponálni. Sötétben is látni és hallani szárnyuk zizegését, az ember testét simogatva érintik a nedves testű vízi rovarok.


Közben a mellékfolyókon lecsengett rajzásuk, a nyitány. A nagyelőadást mindig a Dunára várjuk: naponta lejárok a partra, a magasban fecskék köröznek, a gáton futó kerékpárúton jókedvűen bicikliznek, a parton napozva szemlélik a Dunakanyar kapujában elterülő hegyeket. Az aranyhíd egyre erősebb lesz, és én lassan kisodródom a partra. Lejjebb húzódom az utolsó kavicsnyelvre, oda, ahol majd a legmélyebben gázolhatok a vízbe. Néhány napja (aug. 15-én) még kevés lárvabőrt hozott a víz, és az erősödő szélben mindössze egy-két hím kereste párját. Két éve sosem látott mennyiségben lepték el a Dunát, tavaly kevesebben voltak, idén vajon mi várható? Hamarosan kiderül.
Írta és fényképezte: Potyó Imre