Parányi madárka: az ökörszem

Igazából nem teszek mást, mint egy öreg fatuskóra telepedek le és hallgatom gyöngyöző énekét, amely lassan a lelkembe szökik. Télen pedig a falusi kertek rőzserakásiból vagy az erdei utakat kísérő gazos árokpartokról suhan tova e parányi madárka.

Hazánk egyik legkisebb madara az ökörszem (Troglodytes troglodytes) bujkál egér módjára az ágak között. Ilyenkor, ha csendben és figyelemmel várakozunk, újra előjön, hiszen kíváncsi természetű madár. Felcsapja piciny, rövidke farkát és a kiálló ágak hegyén peckesen cserreg tovább.

Enyhébb téli napokon énekel is. A tavaszi patakpartok elmaradhatatlan madara az ökörszem, szinte hozzátartozik a patakcsobogáshoz a fémesen csengő, magas hangú éneke!

Népi elnevezése a ficánka, csaláncsattogató, tüskebujkáló. Az ökörszem testméretéhez viszonyítva nagy, gömbölyded fészket épít, amelyen egy kis méretű, szűk bejárónyílás található. A fészket növények által benőtt fatuskók oldalába, erdei rőzserakás mélyén, vagy éppen a patakpartok kimosott gyökereinek a védelmében készíti el.  A fészek anyaga moha, fűszálak, vékony gallyak, száraz levelek, a belsejét finom mohával, növényi pihékkel, állati szőrrel és tollakkal béleli ki.

A kutatók egy fészekben közel 500 tyúktollat találtak és kiszámították, hogy e tollak beépítéséhez több mint 200 kilométert kellett megtenniük e kis madaraknak. Fészekalja 6-8, fehér alapon vörösen pettyezett apró tojásból áll, amelyeket a két szülő 14-16 napig felváltva melenget. Évente akár háromszor is költ.