Kihaltnak vélt emlősfaj került elő 50 év után

Hátsó lábaival gazellaszerűen ugrál a kövek közt, életre szólóan választ párt magának, rokona az elefánt, a földimalac, a tengeri tehén is, ám ő maga csupán 12-14 centis, 5 dekás, és ormányszerű orrával rovarok után kutat.

Az egykor Szomáliából leírt Elephantulus revoilii nevű aprócska állat új példányait Dzsibutiban találták meg, ezzel nemcsak újra biztosan élőnek tekinthető a faj, de korabeli élőhelyének mérete is jelentősen kitágult, közölte az örömhírt a Global Wildlife Conservation. A kisemlős a természetvédelmi szervezet 25 leginkább keresett „elveszett” állatfaja közt foglalt helyet.

Az állat tipikus élőhelye

Forrás: PeerJ

Amerikai és dzsibuti kutatók közös tanulmányban számoltak be a felfedezésről, ezt a PeerJ szakfolyóirat tette közzé. Az állatfajt eddig csupán múzeumi példányokból ismertük, és 1969 óta egyetlen alkalommal se látták. A kutatók most 12 helyen kihelyeztek több mint 1200 élve fogó csapdát az állatka számára alkalmas élőhelyeken, ezeknek, számtalan más kisemlősön túl 8 elefántcickányt is sikerült megfogniuk.

„Az elefántcickányok kutatása a szenvedély tudománya, valódi szenvedély kell ahhoz, hogy valaki ezeknek az elveszett állatoknak a nyomait kutassa. Nem túl jól ismert állatok, de ha valaki valaha is látott egyet, lehetetlen, hogy ne szeressen beléjük!” – magyarázta Steven Heritage, a Duke Egyetem Lemur Centruma kutatója.

2019-ben Heritage, egy amerikai és két dzsibuti kutatótársával elindult, hogy megkeresse az apró rovarevő emlős nyomait. Bár korábban csak Szomáliában került elő az állat, a kutatók tippeket kaptak, hogy Dzsibutiban is előfordulhat. Houssein Rayaleh dzsibuti illetőségű kutató ökológus-természetvédő, aki ugyan madarakra specializálódott, biztos volt benne, hogy találkozott már az állatkával, s helyi lakosok is megismerték az állatot fotói alapján.
„Mi itt Dzsibutiban, Afrika Szarva meghosszabbításában élők sose gondoltuk kihaltnak ezt az elefántcickányt, a most elvégzett felmérésünk eredménye azonban a tudománynak is visszaadta a fajt. Dzsibuti számára pedig fontos lecke a biodiverzitásról, a természeti gazdagságról, amellyel országunk rendelkezik, és arról, hogy a tudományos kutatások lehetőségeit hordozza magában ez a kincs” – magyarázta Rayaleh.

A kihelyezett 1259 csapda közt rögtön a legelsőben megfogták a Szomáliából ismert elefántcickány-fajt, amelyet csupán a farka végén lévő szőrpamacs különböztet meg egy rokonától. „Hatalmas volt az örömünk, amikor a csapdát kinyitva megláttuk a pamacsot az állatka farka végén” – mondta Heritage. „1970 óta számos felmérésben próbáltak a nyomára bukkanni, sikertelenül, nekünk meg elsőre sikerült!” A DNS-minták elemzése alapján kiderült, hogy a faj 5,4 millió éve él Afrika Szarva területén, és a leszármazása alapján a rendszertani besorolását is módosították, az új neve Galegeeska revoilii lett.

Az elefántcickány egy falu közelében, egy farakás mellett napozik.

Forrás: Global Wildlife Conservation / Houssein Rayaleh

A kutatók a terepi munka során 12 elefántcickányt láttak, s először sikerült videót is készíteni a bájos kis állatkáról, és a felmérésből az is kiderült, hogy az élőhelyét semmi se fenyegeti jelenleg. A félsivatagi, nagy sziklákkal és kövekkel teli terep az ember számára lakhatatlan, se mezőgazdálkodásra, se építkezésre nem alkalmas. Ennek köszönhetően a kutatók a Természetvédelmi Világszövetséget is informálták, hogy az állatka eddig adathiányosként feltüntetett státusát érdemes átállítani nem veszélyeztetettre. Valószínű, hogy az elefántcickány nemcsak Dzsibutiban, hanem a szomszédos Etiópiában is fellelhető, és persze Szomáliából is jó eséllyel előkerülhet még. A mostani felmérések során pontosították a kutatók, hogy milyen búvóhelyeket kedvel, így célirányosabban lehet majd kutatni utána a többi területen, és az életmódjáról is lehet megfigyeléseket végezni.