National Geographic Magyarország

A tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban kihelyezett kameracsapdák segítségével végeztek felmérést.

Az Illinoisi Egyetem vezette azt a kutatást, amelyben azt találták, hogy a nemzeti park leopárdállománya hasonló más védelmet élvező területekéhez, de váltakozik a száraz és az esős évszakok ideje alatt. Az időszaki fluktuációt a kutatás szerint a zsákmányállatok mennyisége határozza meg, és az, hogy ez miként befolyásolja a viszonyt a többi nagyragadozóval, pl. az oroszlánnal.

Annak ellenére, hogy a Serengetiben nagy múltja van az állatok kutatásának, ez az első olyan leopárdállomány-felmérés, amelyről ellenőrzött tanulmány jelent meg, nyilatkozta Marc Allen, az Illinoisi Egyetem ragadozókkal foglalkozó ökológusa, a kutatás vezetője. Ő és kutatótársai egy Snapshot Serengeti nevű projekt kameracsapdáinak felvételeit elemezték, ez a projekt a Serengeti Nemzeti Park állatállományának minél részletesebb megfigyelését célozta meg, s 225 mozgásérzékelős kameracsapdát üzemeltet. A felmérésről készült tanulmányt a Biodiversity and Conservation szakfolyóirat közölte.

„Az esős évszakban, amikor a lehetséges zsákmányállatok, mint pl. a Thomson-gazellák vagy az impalák nagy számban vannak jelen a parkban, a leopárdok népsűrűsége is megnő” – magyarázta Allen. „A száraz évszakban, mivel kevesebb a zsákmányállat, több energiát kell fordítaniuk arra, hogy elkerüljék a versenytárs nagyragadozókat.”

A kameracsapdák felvételeinek statisztikai elemzése után arra jutottak a kutatók, hogy 100 négyzetkilométernyi területre az esős évszakban 5,72, a száraz évszakban 5,41 leopárd jut. „Ez az állomány egy szerény, de egészséges méretű leopárdnépességet jelent a Serengeti területén. Ez is alátámasztja, mennyire fontosak ezek a természetvédelmi területek a nagyragadozók védelmében, mivel csökken a leopárdok létszáma a faj egész élőhelyén” – tette hozzá Allen.

Marc Allen kiemelte a fontosságát a civil kutatók bevonásának is: a Snapshot Afrika projektet (amelynek része a Snapshot Serengeti) civil kutatók segítségével tartják fenn, s ez az egyik leghatékonyabb vadvédelmi projekt a világon.

„A táplálkozási lánc végén álló nagyragadozók igen fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémák szabályozásában, a betegségek és az állatállomány karbantartásában. Az ember miatt bekövetkező környezeti változások hatására azonban egyre gyorsabban csökken a nagyragadozók száma, s alapvetően sérülékeny az állományuk, mivel már születéskor alacsony az egyedsűrűségük” – mondta Allen.

Emiatt is fontos megérteni, miként alakul az egyes nagyragadozók állománya, milyen tényezők hatnak rájuk, csak így lehet megóvni ezeket az állatokat, s az ökoszisztémáikban velük kapcsolatban élő többi állatot. Igen jó módszer az adatgyűjtésre a kameracsapdák üzemeltetése, ezek segítségével bepillanthatunk az állatok szokásaiba anélkül, hogy megzavarnánk az életüket, s könnyebben tarthatjuk számukra megfelelő állapotban az élőhelyeiket.

#serengeti