A hosszú útra készülő kígyászölyv
Hazánk egyik kevésbé ismert ragadozó madara a kígyászölyv (Circaetus gallicus), ennek oka, hogy nehéz a fészkeinek a felderítése, és ritka költőfajok közé tartozik, tán 40 pár költhet idehaza, és eddig kevesen foglalkoztak velük.
A meleg, déli fekvésű hegyoldalakat kedveli, ide építi testméretéhez képest kicsiny fészkét. Soha nem feledem mikor a Gerecse-hegységben egy fészket lestünk meg amely fagyöngyre épült egy tölgyfán. A madárnak ez a szokása azóta változott, mert nálunk már leginkább az erdei fenyőfa a kiválasztott fészkelőhelye.
Március végén, április legelején érkeznek meg afrikai szállásukról a párok, az avatott szemnek ilyenkor a legkönnyebb a megfigyelni. Az utolsók szeptember végén, ritkán október elején vonulnak el. A költőterültek felett megteszik nászrepülésüket, a hím ekkor siklót visz párjának. Még április közepén is akadhatunk nem költő, csak átvonuló egyedekre.
A fészkelő helyükhöz ragaszkodnak, de akár több váltófészke is lehet, gyakran előfordul, hogy a „piciny fészek” a viharok áldozatául esik. Kígyászölyv úgynevezett „fészekdíszítő”, ami azt jelenti, hogy téli szállásról megérkezve a fészektatarozáskor zöld ágakat (legtöbbször erdei fenyőágat) hord a fészekbe és a fészek szélére. Nevéből adódóan igazi táplálékspecialista, kígyóevő. Hazánkban az erdei sikló és vízi sikló a leggyakoribb zsákmányállata. Vadászata a hüllők aktivitásához igazodik, huzamos rossz időjárás esetén emlősöket, madárfiókákat, békákat fog. A szülők a közepesen fejlett fiókáknak sem aprítják fel a hozott zsákmányt, így a siklókat egyben nyelik le, ha egy méternél hosszabb erdei sikló a préda, sokszor az kilóg a fióka csőréből.
A kígyászölyv egy tojást tojik, amelyet negyvenöt nap alatt költ ki, fiókái tízhetes korban hagyják el a biztonságot adó fészket. Környékünkön a Marcal-medencében pár éve ismertem meg egy költés után, még vonulás megkezdése előtt itt időző példányt. Mivel szeretett madaram, sokat, szinte napi rendszerességgel járok ki hozzá. Teszem ezt augusztus végétől, általában szeptember végéig, amíg vidékünkön készülődik a hosszú útra. A reggeli órákban, szinte percre pontosan ugyanazon időben jelenik meg vadászterületén, hosszasan szitálva – egy helyben lebegve – zsákmányát innen a levegőből lesve. Látványa mindig rabul ejt. Telelőterülete a Szaharától délre fekszik, de ritkán az Ibériai- és Krím félszigeten is tölti a telet.
Hazánkban fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi eszmei értéke 1 0000 000 forint.