Jelentősen csökkentik a testhőmérsékletüket éjjelente a hegyi kolibrik

Egy amerikai és dél-afrikai kutatókból álló csoport vizsgálta meg az Andok magashegyi környezetében élő kolibrik hat faját, a vizsgált madarak 3800 méteres magasságban élnek, de van kolibrifaj, amely az 5000 métert is meghódította. Az itt uralkodó extrém hőmérsékleti körülményekhez alkalmazkodtak az aprócska madarak, a testhőmérséklet csökkentésével ugyanis kisebb a szervezet energiafelhasználása, azt pedig talán sok madárbarát tudja, hogy mekkora energiába kerül a hazánkban telelő madaraknak is a fagyos éjszakákat átvészelni, s egy bizonyos ponton túl fizikai képtelenség a testhő fenntartását biztosító eleséget elfogyasztani. Ebben nyújt áthidaló megoldást, ha lecsökkentik az éjszakai időszakra a testhőmérsékletet a madarak, s ezzel lecsökken az anyagcseréjük is. A kutatásról a Biology Letters szakfolyóiratban számoltak be a szakemberek.

A kutatók a madarak élőhelyének meteorológiai s más fizikai adatait is begyűjtötték, majd néhány befogott példányt a természetes élőhelyükével azonos, de zárt pihenőhelyre tettek éjszakára. Minden egyes madár (összesen 26 egyed) testtömegét megmérték este, majd az itt kb. 12 órás éjszaka utáni reggelen is. Az éjszaka idejére a madarak kloákájába egy aprócska hőérzékelő szenzort illesztettek, amelyet a madár tollához erősítettek, így egész éjszaka folyamatos mérési adatok érkeztek minden madár alfeléből.

Patagona gigas, a madár, amely a legrövidebb ideig hibernált éjjelente, és ezzel a legtöbb testzsírt használta fel a hideg órák átvészeléséhez: testtömege 9,7 százalékkal csökkent reggelre.

Forrás: inaturalist

A külső minimum-hőmérsékletek a vizsgálatok éjszakáin 5,9 – 2,4 Celsius-fok közt voltak, ehhez képest izgalmas volt megfigyelni a madarak testhőmérsékletét.
Két madár esetében nem tapasztaltak éjszakai lehűlést, 24 madár pedig fajonként és egyedenként is eltérő, változatos mértékben és 2,3-12,9 órás időtartamig produkálta az igen alacsony testhőmérsékleteket. A lehűlés során percenként átlag 0,6 fokkal csökkentette a madár a hőmérsékletét, majd a reggeli visszamelegedéskor percenként 1 fokkal növelte.
Minél hosszabb ideig tartott a madár éjszakai hűtése, annál kevesebb volt az éjszaka során elégetett testzsír mennyisége, vagyis a csökkentett testhőmérséklet valóban energia-megtakarítással járt. A fogyás az egyes madarak esetében a testtömeg 1,6 százalékától 9,7 százalékáig terjedő skálán mozgott.
A legalacsonyabb testhőmérséklet (ne feledjük, a test belsejében végezték a mérést!) 3,26 Celsius-fok volt, a Metallura phoebe nevű fajnál, ez egyúttal a legalacsonyabb mért testhőmérséklet a madarak összessége, illetve a téli álmot nem alvó emlősök esetében is!

Metallura phoebe, a rekord alacsony testhőmérsékletű kolibri.

Forrás: iNaturalist

A kutatók nem tartják kizártnak, hogy a testhő csökkentésével járó éjjeli hibernációt a madarak extrém kedvezőtlen nappali időjárás idejére akár hosszabb időn át (pár napig) is képesek lehetnek fenntartani, azonban erre vonatkozó megfigyelések egyelőre nincsenek. Az azonban bizonyos, hogy a most feltárt tulajdonságuk igen jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nagy tengerszint feletti magasságokat meghódíthassák ezek az apró madarak.