Legalább 28 fajt mentettek meg a kihalástól

A Newcastle-i Egyetem számolt be arról a nagy, nemzetközi kutatócsoport által végzett felmérésről, amelyben az 1993-tól 2020-ig tartó időszak természetvédelmi tevékenységének pozitívumait tárták fel. Ezen időszakban 10 madár és 5 emlősfaj halt ki, ezzel szemben a kihalást elkerülő fajok száma 21-32 madár, és 7-16 emlős, vagyis a legrosszabb esetben is minimum 28 faj úszta meg. Az elemzésről a Conservation Letters szakfolyóiratban közölt tanulmányt a kutatócsoport.

A megmentett emlősfajok közé tartozik a Przewalski ló, az ibériai hiúz, a törpedisznó, vagy a madarak köréből a Puerto Ricó-i amazon nevű papagájfaj, illetve az új-zélandi illetőségű fekete gólyatöcs. A kutatócsoport azt is meghatározta, hogy mely tevékenységek vezettek az adott állatok megőrzéséhez. A madarak közt 21 faj esetében az invazív fajok egyedszámának korlátozása, 20 fajnál játszott szerepet az állatkerti és egyéb gyűjteményi tenyészprogramok tevékenysége, 19 esetében az élőhely védelme. Az emlősöknél 14 faj a törvényalkotásnak köszönhette a túlélést, 9 faj a visszatelepítéseknek, és az állatkerti tenyészprogramoknak (a számok közt átfedés van, vagyis 1-1 fajra többféle segítség is hathatott).

A kutatócsoport 137 szakértő segítségével állapította meg az egyes veszélyeztetett fajok populációjának méretét, a növekedés vagy csökkenés trendjét és mértékét, illetve kiszámolta azon tevékenységek hatását, amelyek az egyedszámok növekedését eredményezhették. Azt is kiszámították, hogy mely fajok haltak volna ki, ha nem avatkoznak közbe valamilyen módon a természetvédők: ezen akciók és tevékenységek nélkül a kihalás mértéke három-négyszer nagyobb lett volna!
A Puerto Rico szigetén élő amazon papagájból 1975-ben már csupán 13 egyed élt vadon, ám 2010-től kezdték visszatelepíteni eredeti élőhelyére a tenyészprogramokból származó madarakat. Ez hatalmas szerencse volt, mivel 2017-ben a térséget romba döntő hurrikánok után már csupán az utólag betelepített egyedek maradtak életben, vagyis visszavadítás nélkül már kihalt volna ez a madár az élőhelyén. Hasonló történet áll a hazánkban jól ismert Przewalski ló mögött is, és ezek az esetek azt mutatják, hogy nagyon nagy szükség van a tenyészprogramokra és a vadonba való visszatelepítésekre.
Nem minden csupa derű azonban, például a kaliforniai disznódelfin (talán ismertebb nevén a vaquita) esetében folyamatosan csökken az állomány, a védelmi intézkedések csupán lassítani tudták a csökkenést, ám az állat valószínűleg ki fog halni a közeljövőben, ha csak nem költenek jóval többet a védelmére, illetve nem társul kellő politikai akarat és tett a védelemhez.

Dr. Rike Bolam, a kutatás vezetője elmondta: „Biztató, hogy számos vizsgált faj állománya szépen helyreállt, így az elemzésünk kiugróan pozitív üzenetet hordoz: a természetvédelemnek sikerült számos faj esetén megakadályoznia a kihalást. Persze történtek kihalások is ebben az időszakban, ám a példák azt mutatják, hogy ezek megelőzhetőek.”

Phil McGowan professzor, a Newcastle-i Egyetem természetvédelmi tudományos részlegének vezetője, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) egy faj túlélési akciócsoportjának irányítója is, elmondta: „Bár valóban felcsillant a remény azzal, hogy amennyiben cselekszünk, megakadályozhatjuk az egyes egyedek vagy fajok pótolhatatlan elvesztését, nem szabad azt se elfeledni, hogy ugyanebben az időszakban 15 madár- és emlősfaj valószínűleg végleg eltűnt.”
A kutatók úgy vélik, az eredménynek további akciókra, cselekvésre kell ösztönöznie, s ezzel további fajokat lehet megmenteni. A tárgyalások már zajlanak arról, hogy a CBD-t, az ENSZ 1993-ban megkezdett biodiverzitás-megőrzési programját, amely 2020-ban ért véget, kiterjesszék a következő évtizedre is.