Legalább 11 kövicsíkféle képes a gyaloglásra
A délkelet-ázsiai halak a kövicsíkfélék közé tartoznak, és szárazföldi állatokhoz hasonlóan képesek gyalogolni.
Az 1988-ban felfedezett Cryptotora thamicola nevű, néhány centis halfaj Thaiföld barlangjaiban lakik, és különleges úszói segítségével szó szerint gyalogol a vízfolyások fenekén, de a szárazulatra is ki tud lépni, e tulajdonságára néhány éve derült fény. A halfaj járása pedig egészen olyan, mint a szárazföldi gerinceseké.
A Floridai Természettudományi Múzeum beszámolója szerint legalább 11 kövicsíkféle alkalmazkodott a speciális életkörülményekhez azzal, hogy a gyaloglást választotta közlekedési módként. Egy nemzetközi kutatócsoport CT vizsgálatokkal és a halfajok rokonságának, leszármazásának DNS-elemzés szerinti megállapításával igyekszik feltárni azokat az evolúciós mozgatórugókat, amelyek elvezettek a négy lábon járás képességéhez a szárazföldi gerinceseknél is. Közel 30 fajt vizsgáltak meg e módon, s a medencecsontjaik alapján kategorizálták őket, s ennek során derült ki, hogy a már felfedezett barlangi halon kívül még 10 fajnak van teljesen ugyanolyan, járásra alkalmas medencecsontja.
„A halakban általában nem kapcsolódik össze a gerinc és a medencecsonti úszó” – mondta Zachary Randall biológus, a múzeum képalkotó laborjának vezetője, a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője. „A Cryptotora thamicola felfedezése előtt elképzelésünk se volt arról, hogy vannak ilyen halak, a kutatásunkból azonban most kiderült, hogy a faj távolról sincs egyedül.” A DNS-vizsgálatokkal a medencecsont fejlődéséért felelős gének százait is azonosították, így az anatómiai és genetikai adatok segítségével kideríthették, mely fajok, és milyen mértékben alkalmasak a járásra.
Persze nem minden kövicsíkféle ilyen tehetséges. Mintegy 100 fajuk él Délkelet-Ázsiában, egyedül a barlangi angyalhalnak is nevezett Cryptotora thamicola esetében végeztek részletes megfigyeléseket és vizsgálatokat, még 2016-ban. Randall szerint a hal az élőhelye évszakosan változó körülményeihez alkalmazkodott a járás képességével: így eljuthat olyan vizekbe, amelyek oxigéndúsak, és képes a száraz időszakban elapadó vizek közti területeken vagy a vízeséseken felfelé is átsétálni. A fajról a vizsgálatok ellenére is igen keveset tudunk, nem ismert például az sem, hogy mivel táplálkozik.
A most elvégzett átfogóbb felméréssel kiderült, hogy a gyalogolni képes kövicsíkok nem egy őstől erednek, vagyis a gyaloglás képessége több alkalommal, egymástól függetlenül jelent meg a halcsaládban, a konvergens evolúció példájaként.
Callie Crawford, a kutatás vezetője, a New Jersey-i Műszaki Egyetem kutatója elmondta, hogy sokkal inkább az alkalmazkodási képesség volt örökletes az érintett fajokban, mint maga a járáshoz szükséges anatómiai elváltozás. Lawrence Page, a Floridai Természettudományi Múzeum halgyűjteményének kurátora hozzátette: „Az eredményeinket nagyban javította, hogy sokféle tudással rendelkező szakember fogott össze a vizsgálatok során, így jobban megérthetjük, miként fejlődhetett ki a szárazföldi járás igencsak rendkívüli képessége egyes halakban.”
Randall és kutatótársai 2019-ben egy thaiföldi terepi munka során abban a szerencsében részesültek, hogy hat barlangi angyalhallal is találkoztak az ország északnyugati részén. Mivel a faj megpillantása önmagában is nagy szerencse, a csapat igencsak meglepődött, hogy rögtön hat egyeddel találkoztak, a halak egy gyors folyású barlangi patak aljzatába kapaszkodtak a barlangterem csillogó cseppkövei közt. A hal ritkasága miatt különösen fontos volt, hogy a meglévő múzeumi példányok CT és genetikai vizsgálata megfelelő információkat adott az állatokról.