Békászó sas nyomában
Szeretem Tolna megyében eltölteni a nyári vakáció egy részét. Évek óta visszajárunk családommal nyaralni egy kisebb zsákfaluba.
Huszonkét esztendeje ismertem meg először az egyik települést és a környékét. Már akkor beleszerettem a tájba, és főképp abba, hogy a falu körül akkoriban még érintetlen erdők voltak. Akkortájt egy barátommal itt kirándulva, soha nem látott mennyiségben találkoztuk a ritka nagy hőscincérrel, a erdők szépsége pedig páratlan volt. Napjainkra is maradtak nagyon szép részek, hála a védettségnek. És a legnagyobb élmény az itt költő három pár békászó sas (Aquila pomarina)! Abban az időben is megvoltak azok a megfigyelő helyek a dombtetőkön, ahonnan kitűnően szemügyre lehetett venni e hazákban ritka költőfajként jelen lévő ragadozó madarat. Jellemző rá, hogy elegánsan köröz a költőterülete fölött, majd innen „kihúz” a táplálkozó területére. Napjainkra csak néhány költőpár költ nálunk, megfogyatkoztak a háborítatlan erdők.
Nagy méretű fészkét zöld ágakkal díszíti, a számára alkalmas fészket éveken át használja, így a fészek évről évre gyarapodva akár a másfél méteres magasságot is eléri. Ritkán az is megesik, hogy más ragadozó madarak már használaton kívüli fészkét foglalja el. Így találtak már egerészölyv és darázsölyv régi helyén költő békászó sast. Fészekalja többnyire két tojásból áll, de ritkán hármat is rakhat, a kikelő fiókát közül azonban mindig csak egy marad életben. Ugyanis az első tíz napban az idősebb fióka megöli kisebb testvérét. Ezt követően egyedül nevelkedik. A szakirodalom ezt káinizmusnak nevezi. A Káin és Ábel testvérgyilkosság története alapján. További érdekesség, hogy a fiókának ez az agresszivitás ösztöne a fehér tollak levedlése után megszűnik. A fiókákkal az is előfordulhat, hogy a tojásból kibújtakat nyest vagy héja zsákmányául esti.
Táplálkozó helye a mezőgazdasági területekre, a vizes rétekre, ill. a patakmedrek mentére esik. Nevéből adódóan, nem csak a békák jelentik zsákmányállatait, ugyanis a lista változatos: hörcsögök, pockok, ürgék, madarak és hüllők alkotják „étrendjét”.
Vonuló madár, a Közép- és Kelet-Európában költő madarak a Boszporuszon átkelve hagyják el a kontinenst. Isztambul fölött szeptember végén hatalmas számban láthatóak termikelő és átvonuló békászó sasok, más ragadozó madarakkal együtt. A nálunk kirepült fiatalok sajnos afrikai telelőhelyükön „fogynak el” nagy számban, így az ivarérettséget kevés madár éri meg.
Idehaza fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint.
Tonnányi halat mentettek ki a Tisza árteréből
A halak visszakerültek a Tiszába.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Csapadékos időkben több a válás
Legalábbis a madaraknál: hasonló összefüggést találtak az extra száraz időszakok esetében is a Seychelle-szigeteki poszáta esetében.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
