Hamarosan itt a sünbarát útvonaltervező

A védett tüskések mindennapjaiba és a hazai projekt részleteibe Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense és a Vadonleső program szakértője kalauzolja el az olvasókat.

A mesékben sokszor látni olyat, hogy egy sün piros almát cipel a hátán. Tényleg van ilyen?
Úgy félig meddig. A sünök a fogazatuk alapján alapvetően rovarevők, de gyakorlatilag minden mást is megesznek, amihez hozzáférnek, és aminek viszonylag nagy az energiatartalma. Az alma ugye nem olyan tápláló számukra, mint mondjuk egy jó zsíros csimasz, de tény, hogy ilyenkor ősszel mégis rájárnak a lepotyogott gyümölcsökre is, pláne ha egy kicsit megerjedtek. Egy-egy ilyen esetben szó szerint berúgva kötekednek, puffognak, hörögnek, dülöngélnek, aztán elalszanak.

Az ilyenkor hallható röfögés miatt hívjuk őket sündisznónak?
Abszolút, sőt régen a magyar népnyelv szerint kétféle sün is létezett. Amelyik békésen ballagott a falu főutcáján, nyújtott orral, magában kaffogva, ahogy a kutyák szoktak, az volt a sünkutya. Amelyik pedig összegömbölyödött, behúzta az orrát és röfögésszerű tiltakozó hangot hallatott, az volt a sündisznó. Herman Ottó volt az, aki helyre rakta ezt az egész történetet, a kettő ugyanis valójában egy és ugyanaz, a keleti sün.

Voltak más tévedések is velük kapcsolatban?
A sünök párzása például Arisztotelész óta rejtély volt. Mivel a görög filozófusok a világ történéseit empirikus módon próbálták megközelíteni, Arisztotelész is belehelyezkedett a sünök világába, és azt mondta, hogy az állatok ugyan általában hátulról párzanak, de ha a sünlányok hátul is tüskések, akkor ő bizony a sünfiúk helyében nem hátulról próbálkozna. Így tehát a sünök, akárcsak az emberek, szemből párzanak, hasukkal egymás felé fordulva. Ezt az elképzelést egészen a 19. század elejéig mindenki evidenciának tartotta.

De akkor nem így van?
Természetesen nem, a nőstény ugyanis le tudja simítani a tüskéit, hogyha arról van szó. Ha pedig nem tetszik neki a lovag, akkor tud harcos, tüskés amazon is lenni. Aztán az is sokáig kérdés volt, hogy szegény sünmamának micsoda kín lehet megszülni a sünkölyköket, mert hát milyen tüskések. Ma már persze jól tudjuk, hogy a tüskék születéskor még puhák, gumiszerűek és hófehérek, és csak világra jövetelük után 12-20 órával kezdenek el megkeményedni, oxigén hatására.

A sünök jellemzően a kerítések mentén mozognak, ott igyekeznek elsettenkedni a kutyák elől. Nem feltétlenül azért, mert egy kutya komolyabban bántani tudná őket, de ha az éjszaka nagy részét azzal kell tölteniük, hogy össze vannak gömbölyödve egy dühös kutya alatt, akkor nem tudnának táplálkozni.

Forrás: Horváth Tibor

És miért szeretik annyira a településeket?
Valójában mi emberek csalogattuk be őket a kutya, macska etetésével és a komposztálással, ahogy az énekesmadarakat is a téli etetéssel. Az angol kutatók ezzel kapcsolatban már azt is megvizsgálták, hogy konkrétan melyik az a macskatáp, amit a legjobban szeretnek a sünök, és az mit tartalmaz. Aztán nagyon szeretik az utcákat is, hiszen a lámpákra jövő rovarok lepotyogva terített asztalt jelentenek számukra, de az is előnyös, hogy a településeken nincs ellenség. Igaz ugyan, hogy a kutyák megugatják őket, de mivel a sünöknek kötélből vannak az idegeik, ilyenkor csak összegömbölyödnek és máris minden rendben. Más ellenség nincs, illetve van, és ezek az autók.

Azokra hogy reagálnak?
Sajnos úgy, mint minden támadó ellenfélre. Összegömbölyödnek, felfújják magukat, és azt mondják, na gyere, gyere, megküzdünk. Ilyenkor sajnos általában ők húzzák a rövidebbet.

Mérhető valahogyan, hogy ezek az elütések mennyire gyakoriak? 
A 11 éve működő Vadonleső programunkban játékos formában próbáljuk az embereket arra buzdítani, hogy a hétköznapokban megfigyelt, könnyen felismerhető fajokkal kapcsolatos élményeiket osszák meg velünk is. A majdnem 13 ezer beküldött hasznos adat alapján azt látjuk, hogy a vadonlesős fajok közül messze a keleti sün a legnépszerűbb. Nemcsak azért, mert ezt látják leggyakrabban a hétköznapi emberek, hanem mert ez az az állat, amivel ki jobban, ki kevésbé, de valamiféleképpen interakcióba kerül. Épp ezért mindenki örömmel meséli el, hogy eteti, vagy nézi, ahogy eszi a macskájával együtt a macskatápot, vagy ahogy vezeti a sünmama a sünkölyköket. Viszont sajnos arra is felfigyeltünk, hogy a beküldött adatok 40 százaléka elütött sünökről szólt.

Mit kezdtek ezekkel az adatokkal?
Megnéztük, hogy ezek az elütések hol és mikor, azaz településen vagy lakott területen kívül, illetve milyen évszakban és milyen napszakban történtek. Ahhoz, hogy teljesen leképezzük a valóságot, megkerestünk olyan kollégákat is, akik a forgalomintenzitást mérik, illetve erre vonatkozó adatbázisokkal, térképekkel rendelkeznek, hiszen nem mindegy, hogy egy adott süngázolás nagy forgalmú úton, ritkán használt erdei úton, vagy két falu közötti úton történt. Az adott útszakaszokat tehát súlyozni tudtuk sünveszélyesség szempontjából.

Ez az egész országra vonatkozik?
Mivel a legtöbb beküldött adat a fővárosból érkezett, először Budapest süntérképét rajzoltuk meg, aztán jött a többi nagyváros. Most egy olyan matematikai modellezésen dolgozunk, amivel a meglévő sünelterjedési adatokat a különböző élőhelyjellemzők és különféle paraméterek bevonásával országos szintre tudjuk extrapolálni.

Budapest sünveszélyeztetettségi térképe.

Forrás: Bakó Botond

Találtak kiemelt időszakot, amikor több gázolás történt?
Két csúcsidőszakot tudtunk megfigyelni. Az egyik a kora tavaszi párzási időszak, amikor elsősorban a hímek keresik a nőstényeket, és általában rohangálnak össze-vissza, szerelmesek, meggondolatlanok. A másik pedig a nyár végi időszak, amikor a kölykök már kirajzanak, és elindulnak megkeresni a saját új területüket. Az utóbbi esetben tehát főként a fiatal, azévi sünök esnek nagyobb számban az autók áldozatává.

Mire tudják felhasználni ezeket az információkat?
A távlati célunk egy olyan útvonaltervező alkalmazás, amelyik bizony adott időszakban, adott útszakaszon figyelmezteti az autóst, hogy na, most este van, figyelj kicsit oda, sünök lehetnek az úton. Ebből is látszik, hogy a Vadonleső nem csak egy l’art pour l’art dolog, hiszen a beküldött adatok ténylegesen hasznosulnak. Az embereknek már az egy élmény, hogy a térképen megkereshetik azt a bokrot vagy házoldalt, vagy azt a sziklát, ahol látták az adott fajt, és letehetik oda a saját jelüket. Hát még ha látják, hogy a beküldött adatokat tudományos és gyakorlati célokra is fel tudjuk használni.

A sünök összegömbölyödve akár egy lejtőn is legurulhatnak, ha ott támad rájuk a ragadozó.

Forrás: Potyó Imre

Sérült vagy magára hagyott kölykökkel kapcsolatban is kapnak bejelentéseket?
Ilyenkor azt szoktuk javasolni, hogy először nézzük meg, visszamegy-e értük az anyjuk. Ha egy jó darabig nem történik semmi, akkor nyugodtan megfoghatjuk őket és intézkedhetünk, hiszen erre van jogszerű eljárás. A fővárosiak például elvihetik a Fővárosi Állat- és Növénykert Sünispotályába egy kis papírdobozban ezeket a mentett sünöket, és egyéb védett állatokat is, hiszen ott befogadják, feltáplálják, állatorvosi ellátást kapnak, majd ha lehet szabadon engedik őket. A vidékiek pedig a területileg illetékes nemzeti park igazgatósághoz forduljanak telefonon. Ha mindenképpen táplálni akarjuk őket, mert azt látjuk, hogy ki vannak száradva, akkor hígított bébitápszerrel etessük őket, mert a tejtől hasmenést kapnak és akár el is pusztulhatnak.

Most az őszi időszakban mire figyeljünk velük kapcsolatban?
Ők is alszanak téli álmot, ezért nagyon fontos, hogy sünbarát kertet alakítsunk ki. Ennek az egyik legfontosabb része, hogy ilyenkor ősszel hagyjunk a komposztáló közelében vagy valahol a kert végén egy nagyobb rőzseköteget, gally- vagy levélköteget, hogy be tudjanak ez alá húzódni. Ott egy kis hálófészket fognak építeni maguknak, majd összegömbölyödnek, és a legtöbbször családjukkal együtt, biztonságban alusszák át a téli hónapokat.

Az interjút készítette Dr. Farkas Alexandra