Fiókautánzással válnak sikeressé a vidafélék

A fészekparazita madár egy másik madár fészkébe rakja tojását, és az igencsak energiaigényes utódnevelést a másik fajra bízza, ahhoz, hogy a módszer sikeres legyen, többféle trükköt is bevetnek. A mi kakukkjaink a tojásuk mintázatát és alakját igyekeznek a leggyakrabban parazitált fajokéhoz igazítani (ez élőhelyenként változhat), más madarak azonban más módon tévesztik meg a gazdafajokat.

A Cambridge-i Egyetem kutatóinak vezetésével egy nemzetközi csapat készítette azt a vizsgálatot, amelyben egy afrikai pintyféle madárnemre, a vidafélékre (Vidua) koncentráltak, 2013-17 közti zambiai terepi munkák során. A vidafélék 19 faja fészekparazita életmódú, és mindegyik kizárólag csak egy-egy, rájuk jellemző gazdafaj, valamelyik díszpintyféle (Estrildidae) fészkébe rak csak tojást. A díszpintyfélék fiókái igencsak színesek és mintásak, jellemzőek a mozdulataik és az élelmet kérő hangjuk is, így egyedileg jól megkülönböztethetőek fajonként.

Estrilda astrild, a nyitóképen látható vidafaj fiókáit felnevelő gazda pintyfaj.

Forrás: inaturalist

Vadon begyűjtött tojásokat keltetőben kiköltöttek, majd ezt követően a madarak látását imitáló ultraibolya szűrővel, illetve az emberi látásnak megfelelően szűrő nélkül, valamint hőkamerával is standard felvételeket készítettek a fiókák eltátott csőrének belsejéről. Az így készült fotókat egységesítve aztán összehasonlításokat végeztek az egyes madárfajok, illetve a parazita – gazda párosok mintázatairól és színeiről. Szintén összehasonlításokat végeztek a kismadarak ételt könyörgő hangadásáról, és e hangadást kísérő egyedi fejmozdulatról is.
A kutatócsoport a vizsgálat során arra jutott, hogy a vidafélék fiókái ezeket a külső jegyeket és viselkedést is igen sikeresen utánozzák, a kutatási eredményt az Evolution szakfolyóirat közölte.

„A madarak látását leíró statisztikai modellek segítségével teszteltük a mimikrit, mivel a madarak a színeket és a mintákat másképp észlelik, mint mi, ezért fontos volt, hogy az ő szemszögükből, és ne csupán az ember érzékei szerint végezzük a vizsgálatokat” – magyarázta Gabriel Jamie, a kutatás vezetője, a Cambridge-i Egyetem és a Fokvárosi Egyetem ornitológus professzora.

Az utánzás olyan pontos, hogy a kutatók csak néhány egészen apró tökéletlenségre bukkantak rá, ezek pedig abból adódhatnak, hogy még nem telt el elegendő idő az utánzás tökéletesítéséhez, s a mimikri jelenlegi foka is elegendő az utódok sikeréhez. Az is valószínű a kutatók szerint, hogy egyes „hibák” a mimikriben a gazdafaj fiókái külső tulajdonságainak eltúlzásából adódnak, ezzel pedig még inkább a fészekparazita fióka etetésére sarkallják a gazdafaj szülőket.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy ez a fészekparazita-gazdafaj kapcsolat fontos az új fajok kialakulása szempontjából, igen hatékonyan akadályozza meg a fajok közti hibridizációt. „Bár ez a mimikri önmagában is izgalmas, emellett azonban fontos hatása van a fészekparazita pintyfajok evolúciójára is” – tette hozzá Claire Spottiswoode professzor, a tanulmány egyik szerzője, aki mind a Cambridge-i, mind a Fokvárosi egyetemen folytat kutatásokat.

A vidafélék ennek a speciális utánzásnak köszönhetően csak akkor szaporodhatnak sikeresen, ha fenntartják az erősen gazdaspecifikus külsőt az utódnemzedékben, ez az, ami megakadályozza a fajok közti keveredést, és az egyes fajokat stabilan távol tartja egymástól.