A magyar természetvédelem kiemelten fontos madara
Az 1980-as években mindössze 20 parlagi sas párt lehetett találni az országban, pedig már 1940 óta védelem illet meg ezeket a ragadozó madarakat.
Az 1943-ban megjelent, Európa ragadozómadarai című, egyik legszebben illusztrált ornitológia könyvben a szerző, Nagy Jenő ezt írja: „Mint szépen keringő nemes sas annyira kitölti az amugy is üres levegőeget, akár a hegyvidék akár az alföldek felett, hogy már csak ezért is nagyon megérdemli a védelmet, amit különben a legújabb törvények egész teljességben meg is adtak neki.”
Az ornitológus gimnáziumi tanár még bízott benne, hogy a valamennyi sasfajra kiterjedő vadászati tilalom teljes egészében biztosítja a fogyatkozó faj védelmét hazánkban. Sajnos nem így lett! A parlagi sas magyarországi állománycsökkenése nem állt meg, bár 1954 óta fokozottan védett státuszba került, és az 1980-as években már aggasztóak voltak az egyedszámok.
Jó 10 évvel később azonban az állomány lassan de biztosan növekedni kezdett! A 90-es évek elején egyre több pár jelent meg a síkvidéki, mezőgazdasági élőhelyeken, sőt egyre több hegyvidéken költő pár is leköltözött az észak-alföldi táplálkozó területekre. Ma már elmondható, hogy a hazai állomány jelentős többsége síkvidéki élőhelyen költ.
Vajon mi váltotta ki a parlagi sasok számának örvendetes növekedését? A választ Árvay Mártontól, a PannonEagle Life Nature program koordinátorától tudjuk meg: „Az állománynövekedés okait nem ismerjük pontosan, de nagy valószínűséggel a legnagyobb hatása az illegális üldözés (mérgezés, lelövés) visszaszorításának volt, valamint a síkvidéki élőhelyek prédabősége és a legveszélyesebb bioakkumulatív növényvédő szerek betiltása szintén kedvező hatással lehetett a faj helyzetére.”
Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a természetvédelem fejlődésével több figyelmet kaptak a sasok is, az élőhelyi adottságok javulásával nagyobb területet vettek birtokba az apróvadak, így jó táplálkozóhelyet biztosítottak e madaraknak.
2005-ben a Kárpát-medencében már 120 pár parlagi sas párról lehetett tudni, amelyből 70-75 pár Magyarországon költött. „Míg a világállomány csökkenő trendet mutatott, addig a Kárpát medencei állomány biztató növekedésnek indult”– hangsúlyozza Árvay Márton.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzeti parki őrszolgálattal együttműködve a költési szezonban szinte valamennyi parlagi sas fészket ellenőriz, ezáltal precízebben megbecsülhető a fészket foglaló, sikeresen költő párok aránya. A fiókák egy része jelölőgyűrűt vagy nyomkövetőt is kap, illetve DNS minták gyűjtésével pontosabb kép alkotható a hazai állomány genetikai változatosságáról, életképességéről. Az Európa Unión belül hazánkban található a legtöbb költő parlagi sas.
2004-ben elindult az egy időben történő, ún. „szinkron” felmérés is, amelyhez később több természetvédelmi szervezet csatlakozott így idén januárban immáron tizenhetedik alkalommal került megrendezésre az Országos Sasszinkron. A megfigyelőnapok eredményeként a felmérők mintegy 400 parlagi sast figyeltek meg.
A parlagi sasok populációjának gyarapodása mellett azonban időről-időre hallunk híreket tömeges saspusztulásról. Árvay Mártontól tudjuk, hogy a ragadozómadarakat évszázadokon keresztül üldözték. A 1970-es éveket megelőzően a mérgezés jól ismert dúvadgyérítési módszer volt, miután több növényvédő szert és magát a tevékenységet is betiltották, kevésbé látványosan, de tovább folyt a madarak mérgezése. Arra viszont, hogy az illegális mérgezés a parlagi sasok számára még mindig az egyik legfőbb veszélyeztető tényező, csak 2005-ben derült először fény. Ekkor ismeretlen okból elpusztult két példány került elő, amelyekről kiderült, hogy illegális mérgezés áldozatai lettek.
A mérgezések két típusával találkoznak leggyakrabban a szakemberek, az egyik, a nem engedélyezett növényvédő szerek, mérgek illegális használata, a tudatos természetkárosítás. Ilyenkor általában a nemkívánatos ragadozó emlősök gyérítése a cél, ám ezek a szerek végzetesek lehetnek más élőlényekre is.
A mérgezéses esetek másik csoportjába az engedélyezett növényvédő, nem szelektív rágcsálóirtó szerek és egyéb mérgek tartoznak. Ilyenkor a mérgezés célegyedei elsősorban mezőgazdasági kártevők. A mérgezett zsákmányállatok fogyasztása azonban a parlagi sasoknál és más ragadozómadaraknál akut és krónikus tüneteket okozhatnak.
Ha időben észlelhető baj, sikeres lehet a sérült, beteg madarak gyógyítása. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával együtt üzemeltetett, Jászberény mellett található Sasközpont ad átmeneti otthont a lábadozó madaraknak. Amennyiben lehetséges, a gyógyulás után a szárnyas páciensek visszakerülnek természetbe. Nem véletlen a helyszín megválasztása, hiszen ezen a terület található az országban költő parlagisas-állomány nagy része. A térség fontos telelőhelye is az északról érkező sasoknak, a téli időszak átvészelésben egy sasetetőhely is segít a ragadozómadaraknak.
A szándékos mérgezések felderítésében a rendőrségnek nyújt segítséget az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége. 2012 és 2016 között a Helicon LIFE projekt, keretein belül képezték ki az első keresőkutyát, Falco-t. A projekt során az MME a Hortobágyi, Bükki és Körös-Maros Nemzeti Parkokkal, a Nemzeti nyomozóirodával, az Országos Magyar Vadászkamarával, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, Jászberényi Állat- és Növénykerttel, a Természetfilm.hu Egyesülettel valamint számos szakember és önkéntes részvételével összesen 33 mérgezéses esetet tártak fel.
A parlagi sas védelme a mérgezéses esetek felderítése nemzetközi partnerek bevonásával is folytatódik 2016 óta további méreg- és tetemkereső egységeket hoztak létre, így ma már a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában is keresőkutyák segítik a madármérgezések elleni harcot.
A megoldás természetesen nem csak a mérgezéses esetek feltárása és a bűnösök megtalálása, hanem a megelőzés, hogy minél kevesebb madárpusztulás történjék. Ennek érdekében zajlik az egyre szélesebb körű tájékoztatás és a természetvédelmi célú szemléletformálás. A MME szakemberei előadásokat tartanak, bevonva a vadgazdálkodók, gazdák érdekképviseleteit is, olyan sasbarát gazdálkodási gyakorlatokat bemutatva, mint például a szegélyélőhelyek létrehozása, fasorok ültetése vagy ökológiai szemléletű növénytermesztés.
Fontos tehát, hogy ezek a madarak környezetünkben éljenek, hisz egy jól működő ökoszisztéma kulcsfontosságú szereplői. A többi ragadozóval együtt betöltenek egy nem túl szép, de hasznos hivatást, ugyanis rész vesznek az állati dögök eltakarításában, ha ezt nem tennék, a tetemek hosszú ideig hevernének a felszínen, sok esetben járványokat terjesztve. Ha pedig élő állatot fognak, sokszor a sebzett, beteg, erőtlenebb egyedeket kapják el, így hozzájárulnak az egészséges egyedek fennmaradásához a prédák oldalán is, biztosítva az örökké tartó körforgást.
A parlagi sas (Aquila heliaca) ragadozó madár, testhossza 72-83 centiméter, szárnyfesztávolsága 190 – 210 centiméteres is lehet.
A déli kitettség hegyoldalain vagy a síkvidéki táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást – melyre különösen érzékeny – messziről érzékeli. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Általában két, de újabban egyre többször három tojást is rak. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család.
Az öreg madarak többnyire egész évben kitartanak a fészkelőterületükön, a fiatal példányok kóborolnak, de esetenként akár több ezer kilométerre is elvonulhatnak.
Hazánkban a parlagi sas fokozottan védett, a legmagasabb, 1 000 000 forint természetvédelmi értékű kategóriába tartozik. 
Kapcsolódó cikkek:
A baglyok védelmében
Hazai természeti értékeink védelme
A vadlovak birodalma: Pentezug
A kihalás széléről sikerült megmenteni a rákosi viperát
Különleges fénysorompó segíti a kérészek vízfelszínen maradását
Föld alatti járatok különösen védett lakói
A National Geographic és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ közös vállalása, hogy bemutassa hazánk védett állatfajainak történetét. Cél, hogy a minél többen bepillantást nyerjenek a természetvédelmi munkába, kiemelve azokat az összefogáson alapuló tevékenységeket, melyek eredményeként egy-egy faj fennmaradását sikerült előremozdítani.
Hatalmas mértékben hanyatlik a lepkeállomány
A felmérés ugyan az USA-ban készült, ám az eredményei számunkra is rendkívül tanulságosak.
A Szaharán túlról érkezett hazánkba az Év madara
Hosszú út után tértek vissza Magyarországra fokozottan védett récéink.
Hihetetlenül ritka videó készült a hegyvidékek rejtőzködő ragadozóiról
A hópárducokat a hegyek szellemeinek is szokták nevezni, annyira nehéz őket megfigyelni.
Új hóvirágfajt fedeztek fel a Nyugat-Balkánon
A Balkánon összesen 9 őshonos hóvirágfaj él, az új növény nagy magasságú hegyi rétek lakója, és csak egy helyszínről ismert az előfordulása.
Költeni kezdtek hazánk ritka ragadozó madarai
A veszélyeztetett kerecsensólymok állománya Magyarországon kívül mindenütt csökken.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
