Milyen jövő vár a krillre?

Az antarktiszi vizekben honos apró rákocska nemcsak az ökoszisztéma egyik alappillére, hanem egyre népszerűbb számos emberi felhasználásban is.

A krillt használják haleleségként, és egyre nagyobb szerepet kap emberi táplálékkiegészítőként és gyógyászatban használt anyagként is a belőle kivont olaj. Ugyan a halászata szabályozott, ám rendkívül óvatosan kell eljárnunk vele kapcsolatban, mivel egész élőlény-közösségek sorsa múlik a krill sorsán. A Communications Earth and Environment szakfolyóiratban e témában nemrég megjelent tanulmányt jegyző nemzetközi csoportot az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Tenger- és Sarkkutató Központ szakembere, Bettina Meyer vezette.
Évente 300-500 millió tonnás össz tömegével a bolygónk legnagyobb tömegű soksejtes élőlénye a krill, rendkívül fontos ökológiai szerepe a zsákmányállat voltán túl a szén- és a vas körforgásában is megnyilvánul. A mintegy 5 centis, garnélára hasonlító krill (Euphausia superba) a halaktól a pingvineken, fókákon át a bálnákig számtalan ragadozó fő táplálékát jelenti.
A Déli-óceán (az Antarktiszt körbefogó tengeri területek összessége) területén krillre halászó nemzetek (Norvégia, Japán, Kína, Korea, Chile, Ukrajna) ma már nemcsak a hagyományos hálós módszerrel emelik ki a krillt, hanem igen hatékony pumpás rendszereket is használnak. A krill iránti igény valószínűleg tovább nő majd, például a lazactenyészetekben, ahol a halak táplálékaként szolgál, de ugyanúgy a gyógyászati- és táplálékkiegészítő-iparban is. A halászatát a CCALMR nevű szervezet szabályozza, megmondják, évente mennyit és hol lehet kifogni a krillből. A legzsúfoltabb a Déli-óceán atlanti szektora, a halászhajók is itt tevékenykednek leginkább, évi 620 ezer tonna az itt engedélyezett zsákmánymennyiség.
A szakemberek, mint a kutatást vezető Bettina Meyer is, nem értenek egyet azzal, hogy a szabályozott halászat elég védelmet biztosít ennek a fajnak. „A probléma az, hogy a halászati korlátozások a krillel táplálkozó állatok védelmére figyeltek csupán. Túl kevés figyelmet fordítottunk magának a fajnak, vagyis a krillnek a megóvására. Ez leginkább amiatt van, hogy még mindig meglehetősen keveset tudunk ennek az állatnak az élettevékenységeiről” – magyarázta a szakértő. Az új tanulmányban Meyer és szakembertársai a világ számos pontjáról arról számoltak be, hogy számos okunk van aggódni a krill jövőjéért.
Egyes helyeken a krill létszáma évről-évre sokat változik, és egyelőre nem látjuk át ennek az okait. Azonban a halászati szabályozás egyáltalán nem veszi figyelembe ezeket a fluktuációkat. Úgy tűnik, hogy csak egy kis területen élő és kis egyedszámú populáció az, amely az egész atlanti szektort ellátja az éves szaporulattal, és nem ismert az, hogy az első éves új generáció miként, merre vándorol. Épp ezért nem tudjuk azt sem, hogy egy adott, engedélyezett halászat során nem pont a következő évek szaporulatát adó közösséget ritkítjuk-e meg súlyosan.
Ezen problémák és kérdések megoldása céljával a kutatók egy olyan akciócsoportot hoztak létre, amely a krill kutatásával és menedzselésével foglalkozik. Egyelőre 46 szakember a tagja, és az a cél, hogy „a CCALMR szervezetét azonnal tájékoztassuk a legújabb adatokról a krill csapatok méretét, helyi eloszlását és dinamikáját illetően” – tette hozzá Meyer, aki az akciócsoport vezetését is magára vállalta.
Sokkal többet kell kideríteni a krill szaporodásáról, az idősebb és a fiatal generációk vándorlásairól, viselkedéséről, és arról is, hogy miként reagálnak a Déli-óceánt is érő felmelegedésre ezek az állatok. Meyer és kollégái számos ötletet is felvetettek, hogy miként lehet mindezen adatokat begyűjteni: maguk a halászhajók képesek volnának begyűjteni a szükséges adatokat. Emellett az automata víz alatti járművekkel is rengeteg információ kinyerhető, ezek az eszközök hónapokon keresztül képesek manőverezni a víz alatt és közben méréseket végeznek, felvételeket készítenek. Hasonlóképp kecsegtetőek a fix lehorgonyzott mérőeszközök is. Még a krillek ragadozóit is fel lehet szerelni GPS jeladókkal, s így ők is segíthetnek a zsákmányállataik felmérésében.
„Ahhoz, hogy mindezeket megvalósíthassuk, összefogásra van szükség, komplex problémákat nem tudnak magányos harcosok megoldani.” – tette hozzá Meyer.