A hegyi gorilláknál létezik jó szomszédság

A gorillák igen társas állatok: az egyedek szoros csoportokban élnek, melyeknek tagjai egy szűkebb, központi területen alszanak és pihennek, illetve egy tágabb régióban mozognak. A generációk alakulásával ugyanakkor előfordul, hogy a csoportok tartósan is felbomlanak, és a korábban együtt élő példányok elszakadnak egymástól.

A Dian Fossey Gorillaalapítvány és az Exeteri Egyetem új vizsgálata alapján a korábban egységes csoportok tagjai találkozás esetén négyszer nagyobb eséllyel lesznek barátságosak egymással, mint az ismeretlenekkel – számol be az EurekAlert. A hatás még akkor is kimutatható, ha a szétválás egy évtizeddel korábban történt, igaz, ha a kívülálló a központi területre téved, már nem számít az esetleges ismeretség.

„A csoportok közötti találkozások viszonylag ritkák, és eleinte mindkét csoport igen gyanakvó” – nyilatkozta Robin Morrison, a csapat tagja. Mint mondta, ilyenkor az állatok gyakran a mellüket verik, és igyekeznek megmutatni erejüket, a találkozás később fordulhat agresszióba, így verekedésbe, vagy barátságos elvegyülésbe. A szakértő hozzátette, az is előfordul, hogy a különböző csoportok tagjai együtt aludjanak, a kölykök pedig egymással játszanak.

Úgy tűnik, a gorilláknál az emberekhez hasonlóan előnyökkel járhat, ha az egyedek képesek szűk csoportjukon kívül is „barátságokat” fenntartani. Morrison szerint az emberek esetében is vannak nyilvános helyek, ahol sokakat tolerálunk, illetve zártabb, személyesebb helyek, ahol csak a családtagokat és legszűkebb barátokat szeretjük fogadni.

A kutatók bíznak benne, hogy friss eredményeik elősegíthetik a gorillák megóvását. A csoportok közti interakciók megértése ugyanis hozzájárulhat a populációdinamika pontosabb előrejelzéséhez.