Éjszaka aktív méhfajokat találtak Ausztráliában

A méhekről a napsütötte rétek vagy kertek jutnak eszünkbe, hisz ilyenkor aktívak és ekkor járnak élelem után a virágokra. Ausztrália északi, trópusi vidékén fedezték fel nemrégiben azt a két méhfajt, amelynek látása a szürkületi és éjszakai viszonyokhoz alkalmazkodott, számolt be a Scimex ausztrál-új-zélandi egyetemi tudományos hírportál. A Flinders Egyetem, az Adelaide-i Egyetem és a Dél-Ausztrál Múzeum közös munkáját a Journal of Hymenoptera Research szakfolyóirat tette közzé.
A Reepenia bituberculata és a Meroglossa gemmata nevű méhfajok mindegyikének megnagyobbodott az összetett szeme, és az egyszerű szeme is, ez az első alkalom, hogy éjjeli életmódhoz alkalmazkodott méheket találnak a déli kontinensen, a kutatók szerint azonban elképzelhető, hogy további ilyen, gyenge fényviszonyok közt is gyűjtögető fajokat leplezhetnek majd le még.

A kutatást vezető James Dorey doktorandusz elmondta, hogy a két trópusi fajon túl a szárazabb, szubtrópusi, vagy épp mérsékelt övbe tartozó régiókban is előfordulhatnak ilyen életmódú méhek.

„Legalább két ausztrál fajról igazoltuk, hogy éjszakai és szürkületi életmódot folytatnak, de igen valószínű, hogy számos további faj is van, amely gyenge fényviszonyok közepette is képes gyűjtögetni. Igaz, hogy a méhekről általánosságban nem gondoljuk, hogy jól látnak sötétben is, azonban úgy tűnik, mégse túl ritkák a kedvezőtlen fényviszonyok közepette aktív méhek” – magyarázta Dorey. „A mostani kutatásunkat megelőzően csak azzal lehetett bizonyítani az éjszakai aktivitást, ha a természetben megfigyeltük az állatokat. Azonban most rájöttünk, hogy a méhek fejéről készült jó minőségű fotók segítségével is meghatározható e tulajdonságuk.”

Két példa: a felső képen létható méh feje arról árulkodik, hogy az állat éjjel aktív, az alsó pedig nappali életmódú. Feltűnő különbség van a három egyszerű szem (a fej közepén, az összetett szemek közti régióban) méretében, az éjjeli fajé jóval nagyobb. Míg az összetett szemek az alakok és mozgások felismerésében segítik a rovart, az egyszerű szemek a fény-árnyék változásokat detektálják, és a kedvezőtlen fényviszonyok esetében e szemekre hárul a méh navigációjához szükséges többlet feladat, ezért vált nagyobbá az éjjel aktív fajokban.

Forrás: Journal of Hymenoptera Research

A tanulmányban részletezik azokat a módszereket, amelyekkel viszonylag egyszerű mérések révén meghatározható, hogy mennyire aktív, mennyire lát jól a sötét vagy szürkületi időszakban egy adott méh. A kutatók 68 faj esetében 13 alaktani adatot mértek meg az egyedi állatok fején, azok fotói alapján, és ezekből 7-7 arányszámot határoztak meg, mint pl. azt, hogy mekkora a méh szeme a testméretéhez képest, vagy milyen távolságban vannak a szemei. Az arányszámok alapján lehet a méhfajt besorolni az éjszaka, szürkületkor, alkalmanként gyenge fényviszonyok közepette, vagy csak nappal aktív fajok közé.

Az adatok alapján felállított szabályszerűségek lehetővé teszik, hogy más méhekről is eldönthető legyen, költséges és időigényes terepi megfigyelések nélkül is, hogy vajon milyen napszakban aktív az adott faj. Ez azért fontos tényező, mert az Ausztráliát különösen erősen sújtó klímaváltozás a méhek életét is jócskán megnehezíti, és az állat aktivitásának időszaka ismeretében jobb intézkedéseket lehet hozni azok védelmében is.

„Az időjárási viszonyok változásának hatására Ausztrália jelentős részén emelkedik a hőmérséklet, nő az aszályok és a bozóttüzek veszélye. Épp ezért fontos megismerni azokat a beporzókat, amelyek a nap kevésbé forró időszakában aktívak, ezzel megelőzhető a kihalásuk, vagy enyhíthető a beporzási szolgáltatásaik hiányának hatása. A szűk időszakban (szürkületkor) aktív fajok érzékenyebbek lehetnek a klímaváltozásra, ezért különösen fontos megismernünk e tulajdonságait egy-egy méhfajunknak” – tette hozzá Dorey. Egészen idáig, tudás hiányában, ezekkel a fajokkal nem nagyon foglalkozott senki sem.