Világító medúzák

A sötétben teljesen más képet mutat a víz alatti táj: olyan állatok bújnak elő rejtekükből, vagy úsznak fel a mélyebb vízrétegekből, amelyeket kicsi az esélyünk napvilágnál megpillantani. A bordásmedúzákat ugyan nappal is észrevehetjük, de áttetsző testük miatt nem túl látványosak (ha egyáltalán sikerül kivenni őket a nagy kékségben). Éjszaka viszont igazán lenyűgöző látványt nyújtanak: a sötét víztömeg előtt a megvilágított állaton mintha színes, irizáló fénycsík szaladna fel-le, mint egy nagyon pici diszkógömbön.
A fényjátékot a medúza „bordáin” futó, finom, rövidke csillók ütemes mozgása okozza, amelyek a fényelhajlás miatt (idegen szóval diffrakció) különböző hullámhosszú elemeire, vagyis színeire bontják a fényt, (bizonyos fajok képesek világítani is). Mivel az állat áttetsző, ha alaposan szemügyre vesszük, látható, hogy testfelépítése nem valami bonyolult; össze sem vethető egy gerinces állattal.