Így hódították meg a mókusok a világot

A Madridi Complutense Egyetem és Földtudományi Intézet, illetve az Alcalá de Henares-i Egyetem csapata azokat a vonásokat mérte fel, amelyek hozzájárultak a mókusok környezeti sikereihez, illetve a múlt klímaváltozásaival való megküzdésükhöz – számol be a Phys.org. Iris Menéndez és társai tanulmányukban azt írják, az ökológiai specializáció a kulcs az állatok esetében.

Menéndez szerint azok a fajok vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek csak nagyon specifikus élőhelyeken vannak jelen. Az éghajlati átalakulás hatására ugyanakkor populációik szétválhatnak, és ha kellő ideig léteznek a csoportok, új fajok születhetnek. Azok a fajok, amelyek különböző klímájú régiókban élnek, kevésbé fenyegetettek, és akár évmilliókon át fennmaradhatnak. A kutatók úgy gondolják, hogy a hegyi régiókban élő állatokból például nagyobb eséllyel alakulnak ki újabbak. A melegebb periódusok során a populációk izolálódhatnak, végül pedig új fajok jöhetnek létre az egyes csoportokból.

A mókusok sikerességét természetesen más faktorok is befolyásolják. A rágcsálók például eredetileg fákon éltek, bizonyos fajok azonban a földi életmódra álltak át – ez aztán elősegítette, hogy újabb környezeteket is meghódíthassanak. A legtöbb mókusfaj, mintegy 117, az indo-maláj térségben él, a legrövidebb idő alatt azonban az észak-amerikai földi mókusoknál alakult ki a legtöbb faj. Ide tartoznak többek között a mormoták is.

A mókusfélék evolúciójának vizsgálata annak megértésében is segíthet, hogy a mostani klímaváltozás miként hat majd az állatokra. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy azok a fajok fognak a legnagyobb eséllyel eltűnni, melyek a leginkább specializálódtak egy adott környezethez.