A jaguárpopuláció csökkenésének okai

Az ausztrál Queenslandi Egyetem vezette azt a kutatást, amelyben a jaguárok várható jövőjét és túlélési esélyeit vizsgálták, s mi sem időszerűbb, hisz az elmúlt hónapokban számtalan beszámolót láthattunk a Pantanal vidékét sújtó tűzvészben megsérült, elpusztult nagymacskákról.
A Közép- és Dél-Amerikában honos jaguár a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint mérsékelten fenyegetett státuszú.

„A jaguárok létszámát igen nehéz megbecsülni, mivel e nagymacskák eleve rejtett életmódúak, nem mindig lehet őket egyedenként azonosítani, az élőhelyük pedig az ember számára igen barátságtalan” – magyarázta Kerrie Mengersen professzor. A kutatáshoz 2016-ban a távoli, 20 800 négyzetkilométeres Pacaya Samiria Vadvédelmi Területre látogattak, amely Peru amazóniai régiójában található. Kameracsapdák, ürülék elemzések, jaguárökológiai felmérések, valamint az őslakos vadőrök segítségével készült felmérések adataiból számították ki, hogy a területen hány jaguár élhet.
Hat különböző jaguárpopulációs helyzetet elemeztek, benne olyan információkat, mint a magányosan élő nagymacska viselkedése, párzása, a kölykeinek születése az év egy bizonyos szakában, az állatok versengése, az illegális vadászatuk, vagy épp az éhhaláluk, illetve a kulcsfontosságú zsákmányállataik mennyisége.

„A számításokból az derült ki, hogy a jaguárok jól megbirkóznak mind az extrém aszályos, mind a kiugróan árvizes időszakokkal, azonban az már végzetes lehet számukra, ha ezek az időjárási helyzetek rövid időn belül megismétlődnek” – mondta Kevin Burrage professzor. A klímaváltozás pedig ezek egyre gyakoribbá válását hozza majd.
További veszélyt jelenthet mind magának a jaguárnak, mind pedig a zsákmányállatainak a vadászata, illetve az élőhely csökkenése például erdőirtások révén. Burrage professzor elmondta, hogy az első populációs helyzetben stabil zsákmányállat-mennyiséget feltételezve 600-700 fős jaguárállománnyal számolhattak, míg a hatodik szcenárió szerint, amelyben egymást követő extrém áradásos és aszályos évek sorakoztak, az állomány tíznél is kevesebb jaguárra zsugorodhat 2050-re.

Kiderült még a felmérésekből és a modellszámításokból, hogy a jaguár zsákmányállatai a fehérajkú pekari, az örvös pekari, a vörös nyársasszarvas, a fehérfarkú szarvas, az aguti, a paka és a tatu. A modellszámítások alapján, ha zsugorodik is az állományuk, újult erőre kaphatnak, amennyiben a klímaviszonyok kedvezően alakulnak egyes időszakok során. Az ismétlődő extrém időjárású évekre azonban gyors hanyatlással válaszol a populáció.
A most felállított modellezést más, hasonlóan összetett ökológiai problémák kevés információ alapján való megoldásában is használni lehet majd.