Visszatérőben a rejtőzködés nagymestere

A hazánkban is őshonos hiúzfaj a vadászat, az élőhelyek fogyatkozása, felszabdalása és a táplálék csökkenése miatt Európában mindenhol megritkult. Szerencsére ma újra több helyen bukkan elő.

Az eurázsiai hiúzt Magyarországon a 20. század elején kipusztultnak tekintette a természetvédelem, majd a század utolsó két évtizedében spontán visszatelepült. A szlovákiai állományai megerősödtek, és innen vándoroltak be állatok az Északi-középhegység területére. Ez tehát nem az ember által megszervezett visszatelepítési program eredménye, hanem az állatok megfelelőnek találták a helyet, és újra betelepültek erdeinkbe. Annak, hogy az utóbbi évtizedekben megtelepedtek és megmaradtak hazánkban, a nemzeti parkok és a WWF Magyarország természetvédelmi tevékenységének is szerepe van.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén egyre több hiúzjárta területre derül fény, de a Börzsönyben, a Bükkben, az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység területén is előfordulhat. A szakembereknek nincs könnyű dolguk, hiszen elég óvatos ez a nagymacska. Ragaszkodik a zavartalan, sűrű és idős erdőkhöz, onnan önszántából nem teszi ki a mancsát. Mivel kiváló a hallása, ha észreveszi az ember közeledtét, gyorsan odébbáll.
A hiúzmegfigyelésben részt vevő szakemberek azonban nem adják föl, és igyekeznek minél többet megtudni erről az állatról. Ebben nagy segítséget nyújtanak a mozgásérzékelős kameracsapdák, melyek éjjel-nappal figyelik az élőhelyeket.
A WWF Magyarország 2003 óta foglalkozik intenzíven a hazánkból korábban kipusztult, mára lassan visszatérő nagyragadozóval. Elsősorban a lakossági tájékoztatásban és a tudományos kutatások támogatásában vállalnak szerepet. A Hiúzvédelmi program célja az ismeretterjesztés mellett az állatok élőhelyeinek védelme. Távlati céluk a hiúzok rádiótelemetriás eszközökkel történő nyomon követése, ezáltal területhasználatuk, szokásaik feltérképezése.
A WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 2010 óta működik együtt a nagyragadozók kutatásában. Azóta újabb és újabb fotókkal, videókkal sikerül alátámasztani a faj jelenlétét.
A zempléni hiúzt 2015 decemberében rögzítette egy kameracsapda, az Aggteleki Nemzeti Parkban pedig 2019 márciusában bukkant föl egy példány. Mivel hazánkban a hiúz állomány nem stabil, így minden egyes egyed nagy figyelmet kap.
De vajon hány hiúz él ma Magyarországon? Erre a kérdésre Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője ad választ: „Sajnos nincsen nemzeti, standardizált monitoring módszer, amit minden nemzeti park egységesen használna, így leginkább tippek állnak rendelkezésre az állománynagyságot illetően. A szakértői vélemények alapján nagyjából 10-30 példány fordulhat elő hazánkban.” Más becslések ennél kevesebbről, 5-10 egyedről szólnak.
Patkó László arra is fölhívta a figyelmet, hogy a hiúz, ugyan csúcsragadozó, de a legkevésbé konfliktusos hazánkban és Európában egyaránt, tehát a háztáji állatállományban nem tesz kárt. Más nagyragadozókhoz hasonlóan azonban fontos szerepe van a növényevő állatok állományának szabályozásában, és a beteg egyedek gyérítésével hozzájárul a növényevő populációk egészségéhez.

Az eurázsiai vagy közönséges hiúz (Lynx lynx) átlagosan 20-25 kilogramm, a hím elérheti a 30-35 kilogrammot, marmagassága pedig a 70 centimétert is. Farka rövid, alig 10-30 centiméteres. Háromszögletű fülei a végükön bojtosak, farokvége fekete, másutt szürkés-vöröses alapon feketén pettyezett a teste.
A hiúz gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes, télen a mély havon is könnyedén rohan dús szőrzetű mancsaival. Mivel a szemei elöl ülnek, tág szögben van térlátása, és a hallása is kitűnő. Fő prédaállata, a nyúl és az őz. Mintegy 20–100 négyzetkilométernyi vadászterületén magányosan, vagy ha vannak, kölykeivel kóborol. A háborítatlan, nagy kiterjedésű erdőket kedveli.
Bár a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legfrissebb Vörös Listája szerint globális szinten nem számít veszélyeztetettnek, Magyarországon ritka faj. Fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke 500 000 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
A baglyok védelmében
Hazai természeti értékeink védelme
A vadlovak birodalma: Pentezug
A kihalás széléről sikerült megmenteni a rákosi viperát
Különleges fénysorompó segíti a kérészek vízfelszínen maradását
Föld alatti járatok különösen védett lakói
A magyar természetvédelem kiemelten fontos madara
Hazánk egyik leginkább veszélyeztetett puhatestűje
A National Geographic és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ közös vállalása, hogy bemutassa hazánk védett állatfajainak történetét. Cél, hogy a minél többen bepillantást nyerjenek a természetvédelmi munkába, kiemelve azokat az összefogáson alapuló tevékenységeket, melyek eredményeként egy-egy faj fennmaradását sikerült előremozdítani.