Kirándulás Tatabányán: Szelim-barlang és a Ranzinger Vince-kilátó
A Tatabánya fölé magasodó Kő-hegy oldalára pillantva, már messziről jól kivehetően tátja felénk hatalmas száját a Szelim-lyuk bejárata. A barlang régészeti és őslénytani jelentősége miatt 1982 óta fokozottan védett, de szabadon látogatható és szerencsére rendkívül egyszerűen megközelíthető.
Aki személygépkocsival érkezik, a Kő-hegyen kialakított Gerecse Kapuja Látogatóközpont előtt parkolhat, de érdemes számításba venni azt is, hogy az ide látogatók nagy száma miatt ez hamar betelik. A város felől közlekedő helyi buszjáratok alternatívaként szolgálnak, sportosabbak pedig meredek gyaloglással érhetik el a hegyet.
A Kő-hegyen ismeretterjesztő anyagokkal ellátott tanösvényeken kirándulva fedezhetjük fel a Gerecse jellegzetes állat-és növényvilágát, földtani felépítését. A terepviszonyok kisgyermekesek és az idősebb korosztály számára is alkalmassá teszik aktív pihenés eltöltésére. A hely vonzó közelsége a városhoz, kiépített, de mégis természetközeli hangulata az ország minden szegletéből csábítja a friss levegő után szomjazókat. Azok, akik egy kellemes sétánál nagyobb izgalomra vágynak, panorámás via ferrata útvonalakon tehetnek tanúbizonyságot bátorságukról és kitartásukról.
A látogatóközpont épületétől néhány száz méterre áll a híres Turul-emlékmű, Tatabánya egyik nevezetessége. Donáth Gyula munkáját az 1907-es felavatása óta eltelt időben nem kímélték a történelem viharai, így Madarassy Walter szobrászművész 1992-ben felújította az emlékművet.
A szobortól alig 400 méterre elhelyezkedő Szelim-barlangot több bejáraton keresztül is megközelíthetjük. Az egyetlen teremből álló, 45 méter hosszú és 18 méter magas csarnok 3 padlószinti nyiladékkal rendelkezik, de a csarnok közepéből feltekintve jókora mennyezeti nyiladék is megfigyelhető. A hatalmas nyílások rengeteg fényt engednek a belső részekbe, így lámpa nélkül is biztonságosan bejárható. Omladékos terme miatt azonban érdemes bokát erősen tartó bakancsot viselnünk és a bejárás során azt is tartsuk szem előtt, hogy a barlang régészeti és őslénytani jelentősége miatt védettséget élvez. A lenyugvó nap beömlő fényében elvarázsolt árnyak játszanak a barlang falán, ezért ha tehetjük, érdemes látogatásunkat a naplemente óráihoz igazítani.
A barlangot egykor vízfolyás vájta ki triász kori dachsteini mészkőből. Régészeti kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt a neandervölgyi ősember is ismerte és használta a barlangot. Számos ősi emlősállat (mamut, bölény) maradványait is megtalálták itt a kutatók. A későbbi korokból származó leletek között nagy mennyiségű emberi csontváz is előkerült, melyek ittléte a mai napig fejtörést jelent a régészek számára, egyedül talán a barlanghoz kapcsolódó monda szolgálhat némi magyarázattal.
A fosztogató török seregek elől 7 közeli falu lakossága talált menedéket a Szelim-lyukban, ám egy óvatlanul kisurranó nőt követve, felfedezték a búvóhelyet. Az eltorlaszolt bejáratokon nem tudtak bejutni, így áttörték a barlang mennyezetét és „kénkővel vegyített szalmafüsttel” fojtottak meg mindenkit.
Egy szűk, szinte ajtónyi méretű nyiladékon át hagytuk el a barlangot, majd meredek lépcsősoron emelkedtünk felfelé. A Ranzinger sétányon haladva, hamarosan elértük a nem éppen mindennapi látványt nyújtó Ranzinger Vince-kilátót. Az 1980-ban átadott, korábban Bányász-kilátónak nevezett fém monstrumot az egykori XII/A akna felvonójából alakították ki, ezzel méltó emléket állítva a tatabányai bányászatnak. Névadója Ranzinger Vince bányamérnök a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság tatabányai bányaigazgatója volt.
A kilátó 30 méteres magasságához és a 156 lépcsőfok megmászásához nem árt némi elszántság és szédülésmentesség, de mindenképpen feledhetetlen élmény, amelyet nem érdemes kihagyni.
Írta és fényképezte: dr. Ottó Anita
Megvan az év madárbarát települése
A pályázók rengeteg olyan példát mutattak be, amellyel egy önkormányzat segítheti a természetvédelmet.
Tonnányi halat mentettek ki a Tisza árteréből
A halak visszakerültek a Tiszába.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
