Veszélyeztetett tarvarjakat szállítottak Spanyolországba a Fővárosi Állatkertből

A program célja, hogy a veszélyeztetett tarvarjakat, amelyekből a vadonban ezernél is kevesebb egyed él, állatkertekben szaporított egyedekkel mentsék meg a kipusztulástól, és Spanyolországban, ahonnan a faj már évszázadokkal ezelőtt eltűnt, újra stabil vadon élő állomány legyen – írják a közleményben.
A két tojó és négy hím tarvarjút december első napjaiban szállították Spanyolországba, az andalúziai Jerez de la Frontera állatkertjébe. A hat állatot itt készítik fel a természetes élőhelyre történő visszatelepítésre, amelyre hamarosan sor is kerülhet Andalúzia déli részének egyik alkalmas területén, a „Proyecto Eremita” elnevezésű tarvarjú visszatelepítési program részeként.
A program 2003-ban indult azzal a céllal, hogy a Spanyolország területén egykor őshonosnak számító, de onnan már évszázadokkal ezelőtt eltűnt tarvarjak újra jelen legyenek az Ibériai-félsziget faunájában. A visszatelepítéseknek köszönhetően ma mintegy 115 egyed él vadon Andalúzia területén, 22 fészkelő párral. A további visszatelepítések célja egy önfenntartó állomány kialakítása: ehhez járulnak hozzá a Budapesten kikelt állatok is.
Mint írják, a tarvarjú (Geronticus eremita) magyar neve kissé megtévesztő, hiszen ez a madár nem a varjakkal áll rokonságban, hanem az íbiszfélék családjába tartozik. A faj elterjedési területe eredetileg az egész mediterrán régiót magába foglalta, ideértve Észak-Afrikát, a Közel-Kelet egy részét, illetve Európa déli felét, Spanyolországtól az Alpok mentén át egészen a Balkánig. Évszázadokkal ezelőtt még Magyarország területén is előfordult, az erre utaló emlékeknek az „utolsó magyar polihisztorként” emlegetett Herman Ottó több cikket is szentelt.
Az idők során a tarvarjak – nagyrészt az emberi tevékenységgel összefüggésben – a legtöbb élőhelyükről teljesen eltűntek. Európából legkésőbb a 19. századig mindenhol megszűntek vadon élő állományaik, és mára egykori elterjedési területük Európán kívüli részén is alig maradt belőlük.

Jelenleg a fajnak egy nem vonuló állománya ismert Marokkóból, nagyjából hétszáz egyeddel, és egy vonuló törökországi állomány, további mintegy kétszáz egyeddel. A harmadik, egészen a közelmúltig fennmaradt populáció, a szíriai szintén vonuló állomány 2015 óta gyakorlatilag megszűnt. Így ma a vadon élő tarvarjak száma az ezret sem éri el. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a tarvarjút a veszélyeztetett fajok között tartja számon, megmentésükhöz jelentős mértékben hozzájárulnak azok az állatkertek, amelyek – nemzetközi összefogással, tenyészprogram keretében – sikerrel szaporítják ezeket az állatokat. Ilyen intézmény a Fővárosi Állat- és Növénykert is. A világ állatkertjeiben összesen mintegy 1300 tarvarjú él, tehát több, mint amennyi a vadon élő egyedek száma összesen.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben évtizedek óta foglalkoznak a tarvarjak tartásával és szaporításával. Az állatok jelenleg a Kisszikla oldalában található, úgynevezett keselyűröpdében láthatók, egy térben a fakó keselyűkkel, koronás darvakkal és több más madárfajjal.

Évről évre rendszeresen kelnek ki fiókák, amelyek aztán vagy helyben maradnak, vagy az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) égisze alatt működő, összehangolt tarvarjú tenyészprogram részeként más állatkertekbe kerülnek. A közlemény szerint az állomány genetikai sokféleségének megőrzése miatt fontos a megfelelő tenyészállatok időközönkénti szállítása egyik állatkertből a másikba.
A Budapesten kikelt tarvarjú fiókák felcseperedve időnként visszatelepítési programokban is részt vesznek. Néhány évvel ezelőtt például Ausztriában történt olyan visszatelepítés, ahol budapesti kelésű tarvarjak kerültek ki a természetbe. Az idén kikelt tizenegy fióka közül hat állat most szintén visszatérhet a faj egykori élőhelyére.