Természet
Téli üzemmód a Tisza-tónál
2020.12.20.NG
National Geographic Magyarország

A Tisza-tó vizét minden évben, a tél közeledtével leengedik, felkészülve egy esetleges áradásra, hogy legyen helye a gyorsan érkező víznek. A vízszint általában november közepére éri el a minimumot. Ilyen vízállásnál a halak a mélyebb részekbe bújnak. A szakemberek felmérik a meder iszaposodását, majd úgy állítják be vízszintet, hogy körülbelül egy méterrel legyen alacsonyabb a nyárinál. A feltöltést április elején kezdik meg újra.

A leengedett Tisza-tó Poroszló közelében.
Forrás: Molnár Péter

A tél és a nyár találkozása, Porong tava
Forrás: Molnár Péter

A Kis-Tisza vízszintje is lecsökken a leeresztésnél, de nem annyira látványos, mint a tó mesterségesen elárasztott részeinél.
Forrás: Molnár Péter

Óhalászi Holt-Tisza a leeresztéskor.

A Poroszlói-medence látványa a vízállás minimumánál.
Forrás: Molnár Péter

A legalacsonyabb vízállásnál már előtűnnek a hajdan itt élt fák tuskói.
Forrás: Molnár Péter

Ludak, récék és sirályok gyülekeznek a sekély vizeken.
Forrás: Molnár Péter

A novemberi gyenge fagyok alkalmával vékony jég képződik a vízen, amely már elég erős ahhoz, hogy a sirályokat megtartsa, viszont gyenge ahhoz, hogy a vízimadarak elkezdjék a lihogó kialakítását. A lihogó, olyan szabad vízfelület egy tó közepén, amelyet a madarak tartanak fent a víz folyamatos mozgatásával az erősebb fagyok idején is.
Forrás: Molnár Péter

Nagy-Morotva nyáron
Forrás: Molnár Péter

Nagy-Morotva ősszel
Forrás: Molnár Péter

Nagy-Morotva télen. A holtág a folyószabályozás előtt az élő Tisza medre volt, így jóval mélyebb, mint a tó többi része. Itt sem látszik nagy változás a nyári állapotokhoz képest.
Forrás: Molnár Péter