Ágnes, Agnéta2021. január 21., csütörtök
Természet

Mind jól ismerjük a kaszáspókokat. Vagy mégsem?

2020.12.29.NG
National Geographic Magyarország

„Teleszövik a szobák sarkait, nem győzöm leszedni a pókhálókat… Mindig vadul rángatja a hálóját, ha megpiszkálom… Én nem bántom, hadd fogja meg a legyeket meg a szúnyogokat a lakásban… Ha már nagyon zavar a koszos hálója, akkor kitelepítem az udvarra…"

Házi kaszáspók (Phalangium opilio) nőstény
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Nap mint nap hallani, hogy a kaszáspókokat a fenti kotextusokban emlegetik az emberek, pedig ezek a lények igazán meglepődnének, ha tudnák, miféle alaptalan vádakkal illetik őket. Lakásunk nyolc hosszú lábon egyensúlyozó, kusza hálót szövő vendégei ugyanis nem kaszáspókok; de akkor miért hívjuk őket annak? Mik is ők valójában? És vajon kik lehetnek a tulajdonképpeni/igazi kaszáspókok?

Egy kis nevezéktan

A kaszáspókok csak a nevükben „pókok”: négy pár lábuk van ugyan, de ez épp úgy nem teszi őket pókká, ahogy a skorpiókat sem.

A kaszáspókok (Opiliones) a csáprágósok (Chelicerata) altörzsén belül a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozó önálló rend, akárcsak a pókok (Araneae), skorpiók (Scorpiones), álskorpiók (Pseudoscorpiones), ostorlábúak (Amblypygi) és ostorfarkúak (Thelyphonida) rendje – csupán néhány ismert és kevéssé ismert csoportot kiragadva –, de ide tartoznak például az atkák (Acari alosztály) különböző rendjei is.

Házi kaszáspók (Phalangium opilio) hím
Forrás: Ujvári Zsolt

 

A lakásunk sarkaiban megbúvó hálószövők – amelyeket a köznyelv oly gyakran emleget kaszáspókként – valójában a valódi pókok egyik családja, ezeket álkaszáspókoknak (Pholcidae) nevezzük.

Hogy lehet valami egyszerre valódi és ál? A válasz egyszerű: „valódi” pókok, hiszen a pókok rendjébe tartoznak, de „ál”kaszáspókok, mivel a kaszáspókokra csupán megjelenésükben emlékeztetnek.

Talán az angol elnevezés sikerült a legegyértelműbbre: „cellar spider”, vagyis „pincepók”, hiszen a legtöbb álkaszáspók antropogén környezetben, sötét, nyirkos helyeken ver tanyát.

 

Mintás álkaszáspók (Hoplopholcus forskali) százlábú prédájával
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Az elnevezésbeli kavarodás nem csak hazánkra jellemző. A kaszáspókok legtöbb angol neve (harvestman, daddy long-legs, granddaddy long-legs) nem hordozza magában a „pók” szót, így azt gondolhatnánk, az angolszász országokban nem tévesztik össze őket hosszú lábú házi hálószövőinkkel, az álkaszáspókokkal. A helyzet azonban sokkal komplikáltabb. A hosszú lábakra utaló „daddy long-legs” kifejezést ugyanis kaszáspókokra, álkaszáspókokra, és meglepő módon még a lószúnyogokra is alkalmazzák, pedig joggal gondolhatnánk azt, hogy egy pókszabású lénnyel nemigen lehet összetéveszteni egy hat lábat és egy pár szárnyat viselő repülő rovart. A „harvestman” elnevezés az aratással, betakarítással áll összefüggésben. Úgy tartják, a kaszáspókok azért kaphatták ezt a nevet, mert aratás idején nagy számban lehetett velük találkozni a földeken, ám a név utalhat a kaszáspók letört lábának jellegzetes, kaszáló mozgására is.

A kaszáspókok rendjének tudományos neve Opiliones, és a szó eredete igazán izgalmas. Eredetileg Titus Maccius Plautus (ókori római komédiaszerző, i.e. 254 – i.e. 184) műveiből ismerjük az opilio kifejezést, azokat a rabszolgákat nevezték így, akik a nyájakat vigyázták. De miben emlékeztették a névadót, Martin Lister, 17. századi brit taxonómust ezek az állatok a pásztorokra? Bármily meglepő, Európa egyes vidékein a pásztorok gólyalábon sétálva őrizték nyájaikat, mivel a magasból jobban szemmel tudták tartani az állatokat, s ez a jelenség szolgálhatott az asszociáció alapjául.

Kaszáspókok (Opiliones)
A kaszáspókok legkorábbi ősei mintegy 410 millió évvel ezelőttről, a devon földtörténeti időszakból ismertek, s olyan szempontból élő kövületnek tekinthetők, hogy az elmúlt 100-200 millió év alatt szinte mit sem változtak. Legközelebbi rokonaik a skorpiók, álskorpiók és rovarpókok, ellenben a pókoknak igen távoli rokonaik csupán. Világszerte több, mint 6500, hazánkban pedig mintegy 35 fajuk ismert.

Egy erdőkben, gyakran sziklafalakon látható kaszáspók faj, Leiobunum rupestre, vedlés közben.
Forrás: Ujvári Zsolt

 

A trópusi esőerdőktől a tundrákig, szinte bárhol találkozhatunk velük, bár a nedvesebb habitatokat kedvelik, csak kevés fajuk alkalmazkodott a szárazabb élőhelyekhez. Legtöbbjük éjszakai életmódú. Magyarországon a fajok zömét erdőkben, patakpartokon, sziklafalakon, fatörzseken, az avarban, levelek, farönkök és sziklák alatt lehet megtalálni, ám néhányuk alkalmazkodott az emberi környezethez is. Nagy testű, hosszú lábú kaszáspókfajokat gyakran lehet látni, ahogy házaink falán sütkéreznek, ám ezek a lakásokba nemigen szoktak betérni.

 

Egy nagy testű, viszonylag rövid lábú, éjszakai életmódú, talajlakó kaszáspók faj, az erdei kaszáspók (Egaenus convexus) egy tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) tetemén lakmározik a csillagok alatt.
Forrás: Ujvári Zsolt

 

A kaszáspókok rendkívül változatos megjelenésű állatok. Akad közöttük apró termetű, 1-2 milliméteres, egészen atkaszerű, de teljesen lapos, rövid, vaskos lábakkal rendelkező faj is, bár messze a legismertebbek a rendkívül hosszú, vékony lábú, gömbölyded testű kaszáspókok. S bár a hazai fajok között is találunk egészen meghökkentő külsejű, hatalmas ollókkal rendelkező állatokat, a legkülönösebb alakú, színpompás lények természetesen a trópusi esőerdőkben élnek.

Tíz példa, ami megkülönbözteti a kaszáspókokat a pókoktól:

1.) A kaszáspókok elő- és utóteste szinte egybeolvad, nem tagolódik két jól elkülönülő részre. A hosszú lábak kuszaságában a kaszáspókok teste általában egységes „gombócként” jelenik meg, a pókok teste viszont mindig két látványosan elkülönült részre, előtestre, illetve utótestre oszlik. Léteznek ugyan egészen lapos, rövid lábú, meglehetősen bizarr külsejű kaszáspókfajok is, ám az egységes test ezekre is jellemző.

 

Kaszáspók faj (Platybunus bucephalus), elő- és utóteste egyetlen tömböt alkot
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Bikapók faj (Eresus sp.), előteste és utóteste látványosan elkülönül
Forrás: Ujvári Zsolt

 

2.) A kaszáspókok testén rendszerint felismerhető az ősi szelvényezettség, elsősorban hasi oldalukon. A pókok testén azonban a kettős tagoláson kívül nemigen láthatók a testszelvények nyomai.

 

Kaszáspókfaj (Histricostoma argenteolunulatum), hasi oldalán tetten érhető a szelvényezettség
Forrás: Ujvári Zsolt
Hegyi vitorláspók (Neriene montana), testén nem láthatók a szelvényezettség nyomai
Forrás: Ujvári Zsolt

 

3.) Legfeljebb két szemük van. A legtöbb kaszáspókfaj egyetlen pár szemét az előtest háti részének közepén viseli, ezzel szemben a pókok általában 6-8 szemmel rendelkeznek, amelyek rendszerint az előtest szegélyén ülnek.

 

Kaszáspókfaj (Platybunus bucephalus), előteste közepén egyetlen hatalmas szempárral
Forrás: Ujvári Zsolt
Farkaspókfaj (Trochosa sp.), négy pár szemmel
Forrás: Ujvári Zsolt

 

4.) A kaszáspókok csáprágói ollósak. Sokunk rettegésének alapja a pókok méregkaromban végződő csáprágói, ezeket döfik bele áldozatukba, illetve ezek segítéségével fecskendezik be mérgüket. A kaszáspókok azonban nem viselnek méregkarmot, csupán egy pár kisebb-nagyobb ollót, amivel pusztán megragadni és feldarabolni tudják zsákmányukat.

 

Kaszáspók faj (Platybunus bucephalus), ollós csáprágókkal
Forrás: Ujvári Zsolt
Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium), hatalmas méregkarmokban végződő csáprágókkal
Forrás: Ujvári Zsolt

 

5.) A kaszáspókoknak nincs mérgük. Míg a legtöbb pók rendelkezik méreggel, a kaszáspókok egyáltalán nem. Éppen ezért csupán ollóik erejében bízhatnak, illetve bizonyos fajok a tapogatólábaik szőrén kiváló ragacsos cseppecskék segítségével ragadják meg és tartják fogva prédáikat. A kaszáspókok nem is olyan sikeres vadászok, mint a méreggel ölő pókok, sok faj kifejezetten elhullott rovarok után kutat, és azokat fogyasztja el, nem vesződik a zsákmány elpusztításával.

 

Kaszáspókfaj (Carinostoma elegans), prédáját a tapogatólábain található ragacsos cseppek segítségével ragadja meg
Forrás: Ujvári Zsolt
Fészkes ugrópók (Macaroeris nidicolens), méreggel lebénított, nála sokkal nagyobb poloska zsákmányával
Forrás: Ujvári Zsolt

 

6.) Nem csak állati eredetű táplálékot fogyasztanak. A legtöbb kaszáspók omnivór, tehát növényi és gomba eredetű táplálékon is él, ezzel szemben a pókok túlnyomórészt ragadozók (habár a legújabb kutatások szerint bizonyos pókok polleneket is fogyasztanak).

7.) Nem szőnek hálót. A kaszásoknak nincsenek fonószemölcseik, nincs selymük. A pókok között is rengeteg olyan fajt találunk, amelyek nem hálójukban gubbasztva várják a zsákmányt, hanem aktívan vadásznak, ám ezek többsége is gyakran készít kisebb-nagyobb szövedéket vedlés, vagy egyszerűen nappali elrejtőzés céljából, továbbá petéiket is selyemburokba csomagolják.

8.) Lábaik nem regenerálódnak. A házaink falán napozó hosszú lábú kaszáspókok fenyegetésre előszeretettel dobják el egy-egy lábukat, amely még percekig mozog. Mindezt azért teszik, mert abban bíznak, hogy a vonagló láb elvonhatja támadójuk figyelmét. Ugyanakkor elég nagy ár ez, illetve korlátozott mennyiségben bevethető figyelemelterelés, mert a még fiatal kaszáspókok lába sem nő vissza egy-egy vedlés után. Ezzel szemben a pókok egy-egy elvesztett lába, vagy épp csáprágójáról letört méregkarma vedlés után regenerálódik.

9.) Sok kaszáspók rendelkezik bűzmirigyekkel. Nem is gondolnánk, de a poloskákhoz hasonlóan a kaszáspókok is üríthetnek kellemetlen (fajra jellemző) szagú váladékot testük elülső szegélyén, így téve magukat nemkívánatossá bizonyos ragadozók számára. A pókok nem folyamodnak efféle „trükkökhöz”.

10.) A hím kaszáspóknak van pénisze. A hím pókok a csáprágóik szomszédságában eredő, megvastagodott végű, módosult tapogatólábaik segítségével párosodnak. Nincs péniszük, hímivarsejtjeiket a tapogatólábak végében található hajszálcsövek segítségével itatják fel, majd ezeket a speciális alakú struktúrákat illesztik párzáskor a nőstény ivarnyílásába. A kaszáspókok ezzel szemben valódi párzószervüket használják e célra.

 

Kaszáspókok (Rilaena triangularis) párzása, alul jól látható a hím pénisze
Forrás: Ujvári Zsolt
Állaspókok (Tetragnatha sp.) párzása, a hím tapogatólábai segítségével juttatja át ivarsejtjeit a nősténybe.
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Bármily meglepő, még a kaszáspókok között is akad a hírhedt harlekinkaticákhoz hasonlóan idegenhonos, gyorsan terjedő, szinantróp faj.

Az Opilio canestrinii feltehetően Olaszországból indulhatott európai turnéra, még az 1970-es évek végén, azóta pedig számos közép-európai országban megjelent, s lassan kiszorítja az egykor gyakorinak tartott fali kaszáspókot (Opilio parietinus). Ám hozzá kell tenni, hogy e kaszáspókok robbanásszerű, tömeges, az ökológiai egyensúlyt komolyabban felborító elterjedésére nem kell számítani, így nem tekinthetők inváziós fajnak.

 

A hazánkban nemrégiben megjelent kaszáspók faj, az Opilio canestrinii
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Városi legendaként hallani olykor a kaszáspókokról, illetve a velük oly gyakran összetévesztett álkaszáspókokról, hogy az állatvilág egyik legerősebb mérgével rendelkező lényei, s csupán azért ártalmatlanok ránk, emberekre nézve, mivel nem képesek átharapni az emberi bőrt. Ezek a felvetések mindkét csoport esetében teljesen alaptalanok.

A legnagyobb, legerősebb csáprágókkal rendelkező kaszáspókok sem képesek egyébre, minthogy ollóikkal finoman csipkedjék bőrünket, ha kézbe vesszük őket, minden szempontból ártalmatlanok.

 

Álkaszáspókok (Pholcidae)
Az álkaszáspókok (Pholcidae) a kaszáspókokkal ellentétben a pókok (Araneae) közé tartozó család. Nevük onnan ered, hogy megjelenésük (elsősorban apró testük és hosszú, vékony lábaik) meglehetősen hasonlít bizonyos kaszáspókokéra. Világszerte mintegy 1800, hazánkban pedig összesen 6 fajuk ismert. A trópusi, szubtrópusi, mediterrán fajok nyirkos, sötét helyekre – sziklarepedésekbe, barlangokba, bokrok közé, kidőlt fák alá készítik kusza hálóikat, míg a hűvösebb éghajlaton élő fajok között meglehetősen sok a szinantróp, kifejezetten épületlakó. A 6 hazai faj közül egyetlenegy, a kis álkaszáspók (Pholcus opilionides) az, amelyik természetes környezetben is előfordul. A többi álkaszáspók pincékben, aknákban, padlásokon, kamrákban, melléképületekben – tehát általában sötét, nyirkos helyeken –, de gyakran szobák sarkaiban, ablakpárkányok alatt, így világosabb, szárazabb környezetben is elkészítheti kiterjedt, kusza hálóját.

Az álkaszáspókok rendre tizedelik a lakásainkba tévedő legyeket, szúnyogokat, sőt, olykor az ősszel tömegesen betérő inváziós poloskafajokat és harlekinkaticákat is.

A hálóba akadt prédát először hosszú lábaik és selymük segítségével gúzsba kötik, majd az így harcképtelenné tett zsákmányt végül megmarják. Ha fenyegetve érzik magukat – például porszívócsővel, tollseprűvel közelítünk feléjük –, az álkaszáspókok villámgyorsan rángatni, lengetni kezdik hálóikat, testük körvonala elmosódik, szinte láthatatlanná válnak. E védekező mechanizmust nevezzük vibrotropizmusnak. A farkaspókokhoz hasonlóan az álkaszáspókok is gondos anyák. Petéiket, a kokont, laza selyemszövedékbe helyezik, majd később a kikelő utódok fürtjeit is csáprágóik között hordozzák. A fiatalok azonban hamar szétrajzanak, s körükben gyakori a kannibalizmus.

 

Kis álkaszáspók (Pholcus opilionides) kokonjával
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Az álkaszáspókok között is találunk olyan fajt, amely csak nemrégiben jelent meg Magyarországon.

A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei) Dél- és Közép-Európa számos országából ismert, a mediterrán térség irányából kezdett terjedni, hazánkban első példányát 2005-ben találták meg.

Bár a Balkán-félszigeten sokfelé lehet találkozni e pókokkal természetes környezetben, Magyarországon kifejezetten épületekben, ott is elsősorban nyirkosabb zugokban, esővízcsatornák mentén szövik kusza, vitorlaszerű hálóikat. Mára a legtöbb településen elterjedt, gyakori fajjá vált, ám a páratartalomra a gyakori hazai fajoknál jóval érzékenyebb, így azokat valószínűleg nem fogja kiszorítani.

 

Márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei) utódaival
Forrás: Ujvári Zsolt

 

Írta: Ujvári Zsolt

Hozzászólások

Matematikai modell segíthet az állatok védelmében

Matematikai modell segíthet az állatok védelmében

A szakértők több mint 3 ezer veszélyeztetett állatfajt ismernek, a sebezhető kategóriába pedig további több ezer élőlény tartozik.

2021 emlőse a hermelin

2021 emlőse a hermelin

A hermelint választotta 2021-ben az év emlősének a Vadonleső program.

Brekegés mellett integetnek is ezek a békák

Brekegés mellett integetnek is ezek a békák

A békák jellegzetes brekegésükkel hívják fel magukra a leendő párjuk figyelmét, azonban vannak olyan helyzetek, amelyekben ez kevés.

Jeges búvár a magyar tengeren

Jeges búvár a magyar tengeren

Balatonvilágosnál, hazánkban egy nagyon ritkán előforduló madárfajt, a jeges búvárt figyeltek meg a madarászok.

Ezerlábúak a síneken, nyolc évente

Ezerlábúak a síneken, nyolc évente

Japánban rendszeresen előfordul, hogy egy helyi ezerlábú faj olyan nagy tömegben kel útra, hogy a vasúti síneket keresztező menetük miatt leáll a közlekedés.

National Geographic 2021. januári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket