Ultrahangokat adnak ki a Weddell-fókák a jég alatt
Az antarktiszi vizekben élő Weddell-fóka igen szokatlan tulajdonságára derült fény egy 2 éven át tartó felmérés során.
Az Oregoni Egyetem kutatója, Paul Cziko vezetésével zajlott az a közel két éves vizsgálat, amelynek során 360 fokos víz alatti kamerát, hangrögzítést és különböző méréseket használva vizsgálták az életet az antarktiszi jég alatt, számolt be a McMurdo Kutatóbázis Oceanográfiai Obszervatóriuma. A weddell-fóka (Leptonychotes weddelii) valószínűleg minden fóka közt a legbeszédesebb, az antarktiszi jég alatti világ hangjai közt az ő hangjuk dominál, ahol csak jelen vannak.
Az Eurekalert közleménye alapján Cziko gyakran a fókák jég alól, rádió segítségével közvetített hangját hallgatva aludt el. „A fókák egészen hihetetlen, földöntúli hangokat tudnak produkálni. Egészen olyan, mintha egy űrcsata közepén volna az ember, a Csillagok háborúja fénykardjai hangjával együtt” – mondta a kutató.
A kutatók a rögzített videók és hangfelvételek alapján 9 különböző, visszatérő hangadási típust azonosítottak, amelyeket a fókák egész évben hallattak. A hangok frekvenciatartománya 20-50 kHz közé esett, így az emberi fül számára ezek nem érzékelhetőek, az emberi hallás csak a 20 kHz alatti hangokat képes felfogni.
Az úszólábúakhoz tartozó állatok (mint a fóka, a rozmár) körében eddig egyről se derült ki, hogy képes ultrahangok kiadására, a Weddell-fóka az első ilyen példa.
A kutatók egyelőre nem biztosak benne, hogy mire használják a Weddell-fókák az ultrahangot. Elképzelhető, hogy valamiféle primitív szonár (a cetfélékhez hasonló) detektáló mechanizmusának része, az ultrahangjaik visszaverődésére hallgató fóka némiképp tájékozódhat a környezetéről, különösen a több hónapos antarktiszi tél sötétsége idején. Mivel nem világos, miként vadásznak vagy tájékozódnak ilyenkor e fókák, az ultrahang szonárként használata magyarázat lehetne erre a kérdésre.
Az is elképzelhető azonban, hogy az ultrahangokat kommunikációra használják, mintha ezzel csak egy kevésbé zajos csatornára kapcsoltak volna, amikor a szokásos csatornán túl sok külső zaj van.
A kutatás kis költségvetésből gazdálkodott, ám ennek ellenére is jelentősen járulhatott hozzá a tengeri élővilág megértéséhez. Ahhoz azonban, hogy pontosan megértsék az ultrahangok szerepét, még több helyszínen kell hasonló műszerekkel adatot gyűjteni. A kutatási eredményekről a JASA szakfolyóiratban számoltak be a szakemberek.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
