A klímaváltozás miatt tűnhetett el Omán ősi mangroveerdeje

A mangroveerdők azokon a melegebb területeken alakulnak ki, amelyeknél az ár során magasan áll a víz, apálykor viszont többnyire szárazak. Fajtól függően a növények bizonyos szintig a sósságot is elviselik, ez az oka annak, hogy többnyire olyan esős vidékeken nőnek, ahol a csapadék képes felhígítani a tengervizet.

Az ománi leletek arról árulkodnak, hogy a távoli múltban a helyi lagúnákban rengeteg mangrove volt, majd mintegy 6 ezer éve a növények többsége hirtelen eltűnt. Valeska Decker, a Bonni Egyetem geológusa az elmúlt években több alkalommal is ellátogatott az országba, hogy kiderítse, mi idézhette elő a jelenséget. Doktori téziséhez különböző adatokat, így geokémiai, régészeti és üledéktani elemzések eredményeit használta fel, és arra jutott, hogy az összeomlás hátterében az éghajlati átalakulás állt.

Nagyjából 10 ezer éve a monszun még az Arab-félsziget egy jelentős részét érinthette, 6 ezer éve ugyanakkor a zóna délebbre vonult. Ezt már korábban felfedezték a szakértők, Decker szerint eredményei azonban rávilágítanak, hogy a folyamat a talaj sótartalmának növekedésével járt, ami végül a mangrovék pusztulásához vezetett. A növényzet gyérülésében a csapadék csökkenése önmagában is szerepet játszott. „Az egész meglepően gyorsan történhetett: az ökoszisztéma valószínűleg néhány évtized alatt eltűnt” – mondta a kutató. Napjainkban csak kifejezetten nagy mangrovefajok élnek Ománnál, azok is csak kevés helyen.

Decker tanulmányában azt is ki tudta zárni, hogy a tengerszint változása okozta az összeomlást, ahogy azt is, hogy az embereknek köze volt a fák kipusztulásához. A szakértő és kollégáinak most az a célja, hogy tovább vizsgálják a térség csapadékmennyiségének alakulását, illetve annak vegetációra gyakorolt hatásait.