Kerítések keserítik meg a vándorló állatok életét
Évente több ezer villásszarvú antilop és öszvérszarvas kerekedik fel a Green River medencéjében, Nyugat-Wyomingban, hogy elérjék nyári szálláshelyüket, a Grand Teton Nemzeti Parkot. A térség 6 ezer kilométer hosszú kerítéshálózata azonban alaposan megnehezíti az állatok dolgát.
Egy friss tanulmányban a szakértők GPS-es nyomkövetők adatait vetették össze műholdas felvételekkel, hogy kiderítsék, milyen gyakran találkoznak az élőlények kerítésekkel – számol be a Phys.org. Az eredmények alapján az ember emelte akadályok valóban komoly nehézséget okoznak a vándorló állatoknak. Arthur Middleton, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint kerítésekre szükségünk van, ezért a legfontosabb kérdés valójában az, hogy melyik nélkülözhetetlen, és melyik akadályozza leginkább a vadállatokat.
Az egyes fajok másként reagálhatnak, ha kerítésbe ütköznek – az öszvérszarvasok például képesek átugrani őket, míg a villásszarvú antilopok inkább átbújnak alattuk. Wenjing Xu, az egyetem PhD-hallgatója ezen viselkedésbeli különbséget alapul véve hozott létre egy szoftvercsomagot, amely összeveti az állatok mozgását a kerítéshálózattal. A szakértők az amerikai Fölgazdálkodási Hivatal és az Erdőszolgálat adatait használták fel, emellett 24 nőstény szarvast és antilopot jelöltek meg.
Az eredmények alapján egy átlagos öszvérszarvas minden évben 119-szer botlik kerítésbe, míg a villásszarvú antilopok 248-szor. Ezen találkozások mintegy 40 százaléka az állat viselkedésének megváltozásához, azaz irányváltáshoz vezetett. A csapat szerint az érintett kerítések egy jelentős része már nincs is használatban.
A kutatók úgy gondolják, hogy a régi kerítések lebontásával, illetve lecserélésével lehetne kedvezőbbé tenni a tájat. Egy ilyen projekt rengeteg pénzbe kerülhetne, de az összeg egy jelentős részét fedezhetnék a helyi nemzeti parkokba látogatók hozzájárulásából.