Brekegés mellett integetnek is ezek a békák

Néhány békafaj hangosan csobogó patakok, vízesések közelében él, s ezek zaja elnyomja a béka nászénekét, ezekben az esetekben a békák mozdulatokkal: láblóbálással, bólogatással egészítik ki a brekegést. Ilyen, „táncoló” békákról beszámoltak India, Borneó, Ecuador és Brazília esőerdeinek vízfolyásai közelében.

Rebecca Brunner, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatójának felfedezése alapján ehhez a listához csatolható az Ecuador és Kolumbia területén élő üvegbéka-faj, a Sachatamia orejuela is, e béka is vizuális jelekkel egészíti ki a hangjeleit, mivel zajos környezetben él. Ez a faj az első az üvegbékák (Centrolenidae) köréből, amely hasonló stratégiát alkalmaz.

„Csupán egy maroknyi békafaj van a világon, amely a hangadásán túl mozdulattal is jelez az egyébként nagyon zajos élőhelyén, ha fajtársaival kommunikál” – mondta Brunner. „Izgalmas az, hogy a világ ezen békái nem közeli rokonai egymásnak, eszerint pedig a különös viselkedésük egymástól függetlenül alakult ki, a hasonló környezeti körülmények hatására, a konvergens evolúció révén.”

Ezek az integető üvegbékák szinte kizárólag csak a vízesések melletti sziklákon élnek, ahol a víz és a csúszós felület védelmet nyújt a ragadozók elől. Zöldes-szürkés színük és áttetsző testük miatt szinte észrevehetetlenek. Épp emiatt szinte semmit se tudunk a szaporodásukról, így a kaliforniai kutató, aki bioakusztikával, vagyis az élővilág hangjaival foglalkozik, a helyszínen igyekezett vizsgálni e békát. Hónaljig vízben állva, mikrofonnal a kezében rögzítette a békafaj vízcsobogástól nehezen hallható, magas hangú brekegését, amikor észrevette az éneket kísérő mozdulatokat. A béka újra meg újra emelgette a mellső és a hátsó lábait, Brunner pedig, hogy jobban megfigyelhesse, megmászta a síkos sziklákat, majd egy lábon egyensúlyozva sikerült videón rögzítenie a mozdulatokat.

„Több hónapnyi keresgélést követően már eleve nagyon feldobódtam attól, hogy végre találtam egy nászénekét hallató hímet. A munkánkat megelőzően nem szerepelt semmilyen kutatásban e faj hangadása, erre az alapinformációra pedig a természetvédelmi tevékenységben igen nagy szükség van. Aztán, amint észrevettem az integetéseit, azonnal tudtam, hogy valami nagyon különlegeset látok” – mondta a kutató. A videón (lásd lentebb) rögzített hímtől pár méterre egy másik hím hasonló mozdulatsorokat tett.

„Igazán örömteli a felfedezés, mivel tökéletes példa arra, hogy a környezet hanghatásai miként befolyásolnak egy fajt, amely e hangok közepette éli az életét. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a Sachatamia orejuela éneke is különleges, mivel rendkívül magas hangot ad ki, ezzel igyekszik a víz mélyebb hangú zajából kihallatszani.” – magyarázta Brunner.

A járvány miatt ugyan félbe kellett szakítani a terepi munkákat, de a kutató bízik benne, hogy mihamarább visszatérhet Ecuadorba és folytathatja a megfigyeléseit. „Az az egyik legjobb a terepi munkákban, hogy a természet mindig szolgál meglepetésekkel, sosem tudhatjuk, milyen felfedezés vár ránk. Remélem, hogy a munkánk felhívja a figyelmet arra, hogy a bolygónk milyen elképesztő biológiai sokszínűséggel rendelkezik. Ezeket az ökoszisztémákat, mint amilyenben a Sachatamia orejuela is él, nemcsak a saját jóllétünk érdekében kell megóvnunk, hanem a rácsodálkozás érzése miatt is” – tette hozzá Brunner.

Brunner kutatómunkáját National Geographic is támogatta, s az ecuadori Quitoi Szent Ferenc Egyetem biológus professzorával, Juan M. Guayasaminnel közösen írt tanulmányt a Behaviour szakfolyóiratban tették közzé.