Ezerlábúak a síneken, nyolc évente

Hazánkban valószínűleg az „egzotikus horror” kategóriába tartoznak a japán vonatokat megállító ezerlábúakról szóló hírek, bár a világon a legelső ilyen esetet pont hazánkban írták le, a 19. században. Szajol környékén került sor a vasúti síneket több kilométer hosszan ellepő állatok inváziójára, ezek ekkor vonalas vaspondrók voltak. Korabeli leírás szerint „a lokomotiv kerekei − a szétnyomott állatoktól megzsírosodva − a homokkal való folytonos hintés daczára is sikamlottak, és a vonat alig-alig haladhatott előre” (Hazánkban Korsós Zoltán, a Természettudományi Múzeum volt főigazgatója ezen állatcsoport szakértője, ő egyébként éveken át Japán déli szigetvilágának ezerlábú-faunáját is kutatta, és számos új fajt fedezett fel.)

A The Royal Society Open Science folyóiratban közzé tett tanulmány japán szerzői a múltbéli „vonat-ezerlábú” inváziókat vizsgálva arra jutottak, hogy a japán ezerlábú (Parafontaria laminata armigera) fajba tartozó ezerlábúak 8 évente ismétlődően rajzanak. Eddig csupán a periodikus kabócákról tudtunk, amelyek hasonlóan ritmikus, és hosszú életet élnek.

A japán ezerlábú Honsú szigetének erdőségeiben él, rendkívül fontos szerepe van az erdei talajok tápanyagkörforgásában. A vasúti közlekedést megállító invázióiról a 20. század elejétől fogva vannak beszámolók, azonban az állatok periodikus megjelenésére ekkor még nem derült fény. Később több fajra bontották a megfigyelt állatokat, azok élőhelyétől függően, s csak nemrégiben derült ki, hogy mégis egy fajról van szó, amelynek egyes populációi különböző években szaporodnak. Ekkortól kezdtek a 8 éves periódusaira is gyanakodni, azonban mindez idáig nem sikerült bizonyítani. Most egy több generáción át tartó megfigyeléssorozatnak köszönhető, hogy bebizonyosodott e különcségük.

A japán kutatók több olyan helyszínen is végeztek sok éven át tartó megfigyeléseket, ahol a vasút leállításáról elhíresült ezerlábúak élnek. Ezek, a peterakástól számítva 8 éves állatok évente vedlenek a növekedésük során, vagyis a hetedik vedlésüket követően válnak felnőtté. Fiatal életük jelentős részét a talajban töltik, a kutatók a petéktől a felnőttkori állapotukig követték a fejlődésüket, talajból vett minták segítségével. Emellett a kutatók a helyi erdészeti szolgálatoktól, illetve civil kutatóktól is számtalan fontos adathoz jutottak még hozzá.
Az egyes helyszínek adatait és az évente követett különböző korú állatokat rendszerezve vált egyértelművé, hogy az egy-egy helyen élő ezerlábú populáció bizony valóban 8 éves periódusokban éli az életét! A 8 éves, felnőtt állatok kelnek tömegesen útra, és okozhatnak fennakadásokat a közlekedésben, ilyenkor négyzetméterenként több száz egyed gyűlik össze.
A Japán középső, hegyvidéki területén élő állatok nem az egész élőhelyükön jelennek meg egyszerre, hanem egyes kisebb területekre bontott a ciklusos életmódjuk, összesen 7 egyedi, egymástól független szaporodó csoportot azonosítottak. Az egyes szaporodó csoportok eltérő években válnak felnőtté, vagyis a szomszédos területeken sem ugyanakkor történnek az események egyazon faj esetében sem, de mindre igaz, hogy a saját csoportja 8 éves periódust mutat.

A vasúti közlekedést megnehezítő inváziókról érkező első hírek időben az adott vasútvonalak létesítésével függtek össze, az állatok korábban is periódusos megjelenésűek lehettek, ám nem okozhattak fennakadást a közlekedésben, míg nem volt vasút az adott helyen. Az egyik szaporodó csoport élőhelyén 1912-től fogva folyamatosak a hírek a vasutat 8 évente érintő inváziókról, kivéve a II. világháború időszakát. Természetesen világszerte számtalan helyen előfordult már, hogy ezerlábúak vasúti sínekre tévedtek, azonban ez a japán kutatás az első, amelyben a vasúti akadályukat a periodikus életmód egyik bizonyítékaként használták fel.

A különleges életmód kialakulását a kutatók a jégkorszakokhoz kötik, hasonlóan az amerikai periodikus kabócákhoz. Mivel ez az ezerlábú az életciklusa során több alkalommal is az éves hideg időszakhoz alkalmazkodik, ehhez kötött a vedlése és a szaporodása is, ezért a jégkori lehűlések során alakulhatott ki ez a hosszúra nyúló periodikus életmód.

Végül még egy érdekesség erről az ezerlábúról: UV fényben kékesen világítanak, oly sok másik ezerlábúhoz hasonlóan – ezekről a már említett magyar szakember, Korsós Zoltán egy remek előadásban is beszámolt.