Hiúzok Alaszkában

A kanadai hiúz (Lynx canadensis) a mi eurázsiai hiúzunknál kissé zömökebb testalkatú, bundája vastagabb, kevésbé mintás, és hatalmasak a tappancsai – a hidegebb, havasabb környezethez való alkalmazkodás miatt. Fő zsákmányállata a hócipős nyúl (Lepus americanus), s a hiúz előfordulása, szaporulata, s általában az élettevékenységei erősen összefüggenek a rendelkezésre álló nyúl mennyiségével.

Ennek pedig része az a sok évszázada ismert 10 éves ciklus, amelyet e nyulak fluktuáló mennyisége mutat. Először a Hudson-öböl Társaság kereskedelmi iratainak átvizsgálásával derült ki, mivel a prémkereskedők által összegyűjtött mennyiség 10 évente minimálisra zuhant. A nyúlpopuláció szőrmékben megmutatkozó ciklusait a hiúzok mennyisége is követte, ha kevés volt a nyúl, a hiúznak vagy nem születtek utódai, vagy ha születtek, azok nem érték meg a felnőtt kort.

Számtalan vizsgálat zajlott már, amelyben igyekeztek feltárni a 10 éves ciklus mögötti okokat, és mindegyikben arra jutottak, hogy nem a legkézenfekvőbb, vagyis nem az élelemben bekövetkező változás okozza ezt. A kutatások egyértelműen arra mutattak, hogy a ragadozóikkal való kapcsolat a meghatározó, pl. a rádiós jeladóval ellátott nyulak 81 százaléka ragadozók zsákmányaként végezte. Emlős ragadozók (hiúz, prérifarkas) elől elzárt területen élő nyulak száma a kísérletek során nem zuhant a szabadban élő társaikéval együtt a ciklus csökkenő fázisában, vagyis e ragadozók jelentik a ciklusok mögötti mozgató erőt. Amikor sok a nyúl, a ragadozók is sokasodnak, majd a sok ragadozó egyre több nyulat fog meg, így csökkenni kezd a nyulak száma. Ezt kis késedelemmel követi a ragadozók számának csökkenése. Mire a ragadozók száma eléri a minimumot, addigra a nyúl elkezd ismét jobban szaporodni, s kis idővel rá a ragadozói is. A ciklus kezdődik elölről.

Mike Taras, az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) hiúzokkal foglalkozó szakembere, aki a vadállatokkal kapcsolatos oktatás és tájékoztatás felelőse a Halászati és Vadászati Hatósága alaszkai részlegénél, a hiúzok szokatlan viselkedéséről számolt be.  Ezúttal a hiúzokkal kapcsolatos élményeiről, eseteiről beszélt – s most először kellett kimondania azt a kifejezést, hogy „kellemetlenkedő hiúz”. Elmesélte, hogy igen sok hiúzt látnak az emberek Alaszka belső területein: „Nem emlékszem olyanra, hogy korábban az emberek azzal hívtak volna fel, hogy a hiúz a csirkéiket rabolta, vagy épp a kutyájukat, macskájukat támadta volna meg.” A Kanada atlanti partvidékétől egészen Alaszka csendes-óceáni partvidékéig megtalálható kanadai hiúz szinte tökéletesen kerek lábnyomokat hagy a hóban.

„Ha a hócipős nyúl állománya nagy, a hiúznak több kölyke születik, ha pedig a rejtélyes 10 éves ciklusának csökkenő fázisába kerül a nyúlállomány, azt valószínűleg a hiúzok veszik észre elsőként” – magyarázta Taras.  „Ilyenkor alternatív táplálékra váltanak, például mókust vagy fajdot fognak, ám ezekből sosincs elegendő.”

Taras munkatársa, Tony Hollis Alaszka középső vidékének számos vadvédelmi régiójáért felelős területi biológus elmondta, hogy nemrégiben igen szokatlan telefonhívást kapott egy személytől: az illető arról számolt be, hogy a kutyája egy hiúzzal verekedett össze. A kutya ugyan túlélte a harcot egy költséges állatorvosi látogatásnak köszönhetően, a hiúz azonban olyan állapotban volt, hogy nála már csak az eutanázia jöhetett szóba. „1999 óta dolgozom ebben a munkakörben, de most először fordult elő ilyen” – mondta Hollis.
Gyakran jelentkeznek nála a prémvadászok, akiknek ő ad igazoló pecsétet a hiúzbőreikre (a kanadai hiúz, élőhelyének keskeny, déli sávjától eltekintve legálisan vadászható állat, állománya a legtöbb helyen stabil vagy épp növekvő). A prémvadászok tudják talán a legtöbbet erről az állatról, ezért Hollis gyakran faggatja őket az általuk látott, fogott fiatal állományról, vagy, hogy mennyi az anyjával járó kölyök. Ebben az évben nem kapott információkat kölykökről.

„Vagy nem is születtek kölykök, vagy ha igen, még a tél beállta előtt elpusztultak. Ez az első jele a hiúzpopuláció csökkenésének. Először mindig a kölykök tűnnek el” – magyarázta Hollis.

Fairbanks környékén többen is beszámoltak róla, hogy egy-egy hiúz ült a havas ösvényen és csak nézte őket – bár az emberek aggódtak, hogy valami bajuk lehet ezen hiúzoknak, Taras úgy véli, teljesen normális ez a viselkedés. „A legtöbb ember sose lát hiúzt. Szerintem, amikor csak ülnek és figyelnek, egyszerűen csak ellenőrzik a helyzetet. Az emberek általában nem találkoznak velük, de most sokat járkálnak a hiúzok, élelem után kutatva.”

Taras elmondta azt is, hogy idén télen még a saját fairbanksi otthona mellett is látott hiúznyomokat, és egy terepi útja során annak a nyomait is megfigyelte, hogy egyik hiúz egy másik hiúzból evett. Úgy véli, hogy ezek mind-mind annak a jelei, hogy a hiúzokra nehéz idők járnak majd mindaddig, míg a hócipős nyúl állománya nem kezd el ismét növekedni. Azonban ez most minden közép-alaszkai számára különös időszak. „Remek lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek megfigyelhessék az állatokat.”

Hollis annyit tett hozzá, hogy valószínűleg amiatt is nőtt a hiúzok okozta zavarás miatt kapott telefonhívások száma, mert az emberek a járvány miatt otthon maradtak s többet látnak a közvetlen környezetükben, mint valaha, emellett a közösségi média is elterjedtté vált az előző hiúzállománycsúcs óta. A szakember úgy véli, a bejelentések is csökkenni fognak, ahogyan a hiúzok száma is esni fog. „Valószínű, hogy a következő 10 évben csak egészen kevés ilyen, zavaró hiúz-megjelenés miatti hívásunk lesz.”