Film készült az univerzum csodáiról
Fényes Lóránd jóvoltából, a magyar asztrofotózás történetében egyedülálló alkotás született az égbolt látványos objektumairól.
A Balatonalmádiban élő fotográfus munkájáról Ladányi Tamás készített interjút.
A film mottója: Az én hazám az egész világ, amelyben Senecát idézed. Számodra ez egyfajta ars poeticát is jelent?
Igen, annak szántam. Kiemeltem ezt a gondolatot az eredeti környezetéből, utalva arra az életérzésre, amit rendre megélek az amatőrcsillagászatban. Ez egyszerre nagyon megrendítő, és egyszerre nagyon felemelő. Tekintettel arra, hogy térben és időben mennyire elenyészőek vagyunk mi emberiség ezek mellett a léptékek mellett. Mert a világ jóval teljesebb, mint amit mi itt megélünk belőle. És ez is a miénk. A kozmosz a tágabb otthonunk.
Milyen időszakot ölel fel a képek készítése és milyen helyszíneken történt mindez?
Ez a mozgó tabló az elmúlt évtizedben készített munkáimból egy meglehetősen széles merítés. 2010 végén kezdtem el komolyan a mélyűr megörökítésével foglalkozni. Az első év képei még inkább a tanulásról szóltak, ezért az összeállításban felhasznált legkorábbi munka hét éves. A fotók elsősorban a mindenkori otthonomban készültek; Piliscséven, majd az utóbbi három évben Balatonalmádiban, de számos fénykép különböző utazások alatt született meg.
Az asztrofotós technika óriásit fejlődött az elmúlt években, akár csak a film készítésének évei alatt is. Például az Űrlepke című kép feldolgozását egy külön videóban is bemutatod Megjeleníthető lett volt mindez tíz évvel ezelőtti technikával?
Valóban, egészen elképesztő, hogy mára a korai Hubble képek minőségét elérő munkákat hozhatunk létre amatőrcsillagászként a kertünk végéből.
Tíz évvel ezelőtt a technika már hellyel-közzel rendelkezésre állt, ugyanakkor teljesen elérhetetlen áron. Mára a mélyűr fényképezéséhez szükséges felszerelés bőven az elviselhető kategóriában van. Ugyanakkor nem csak a műszaki háttér fejlődött sokat. A képfeldolgozás, a képek „előhívása” is nagyon magas szinten jár már. A feldolgozó algoritmusok a rendkívül halvány, nehezen észlelhető objektumok bemutatásában is nagy segítséget nyújtanak.
Így van, a Tejút, mint nyitány szándékos választás. Természetesen esztétikai döntés is: megragadó egyben látni a galaxisunk középső tartományát. Ugyanakkor ez a leginkább „ember-léptékű kép”, hisz nem nagy távcsöves fotó, hanem egy nagy látószögű objektív által befogott terület. Léptéke a szabad szemes látványhoz hasonlítható. Illetve egyszerre ad egyfajta prognózist arról, mi várható a következő három és fél percben. A később megmutatott objektumok egy markáns része felfedezhető ezen a képen is – csak apróbb méretben.
Eredetileg praktikus oka volt ennek a szerkesztési módnak. A mai rövid, pár másodperces TikTok klipek világában egy közel négyperces videót megosztani már önmagában is kockázatos dolog. Arra jutottam, hogy ha osztott képernyőn utazunk végig a kozmoszon, akkor picivel több élményt adhatok át. Ám a szerkesztés közben felismertem, hogy emiatt mennyivel több esztétikai játék, egyben a tudatos szerkesztéssel milyen izgalmas kompozíciós mozgástér áll rendelkezésemre. Az objektumok sokszor a karakterüknél fogva csoportosulnak, néhol a feldolgozás jellege miatt illeszkednek egymáshoz. A folyamatos mozgatást tudatosan használtam ilyen visszafogottan. A kísérőzene is egyfajta belső utazásra hív. Épp ezek miatt azt képviselem, ezt a klipet beletekergetve nem érdemes nézni. Telefonon sem szabadna… Notebook képernyőn, monitoron, vagy tévén, teljes képernyőre nagyítva, nyugalomban, 4K felbontásban adja vissza azt az űrélményt, amit szerettem volna megmutatni.
Melyik volt a legtöbb munkát igénylő projekt?
Ez nézőpont kérdése. Van, ahol a kép elkészítésében volt nagy a kihívás, mert az időjárás hónapokig próbára tett. Van, amelyik az utazás miatt. A klipben minden objektumnál feltüntettem, hány órán át exponáltam a képre. De ezt még követi legalább 5-15 óra utómunka. Így, van ahol a feldolgozásban akadtam meg, esetleg a nagy fényszennyezést követő képhibák korrigálása miatt. Igazából minden képhez kapcsolódik emlék, küzdelem, élmény. Nem egy gyorsan végezhető kikapcsolódás ez. Évi 10-15 kép elkészítésével én teljesen elégedett vagyok.
Több rangos hazai és nemzetközi elismerést szerzett felvétel is szerepet kap a filmben. Melyek ezek és hol szerepeltek sikeresen?
A legfontosabb elismerések az Astronomy Photographer of the Year Sir Patrick Moore-díja, az ASA nemzetközi fotóverseny második helyezése, két Astrocamera nemzetközi helyezés és a magyar Év természetfotósa verseny különdíja. Emellett a NASA munkatársai által életre hívott APOD-on (A nap csillagászati képe) is jó néhányszor szerepelt munkám. Több publikáció is köthető a National Geographichoz. Tíz esetben szerepelt képem a hónap asztrofotójaként, háromszor pedig az év mélyég felvételének választotta a szerkesztőség egy-egy munkámat. Ezeknek mindig nagyon örültem. Nem az újabb elismerés miatt, hanem a neves helyhez köthető igényes közönség miatt. Ugyanakkor – bár korábban fontosnak tartottam ezeket a díjakat – mára már egészséges háttérbe szorult bennem ez a kérdés. Azt vettem észre, akár el is ronthatja az élményt, erősebben eltorzíthatja a belső iránytűt, ha az ember megpróbál ezeknek az elismeréseknek megfelelni. Nekem ebben korrigálnom kellett az értékrendemet pár éve, és nem bántam meg.
Hívő emberként mi az üzenete a filmednek a mai pandémiás időszakban?
Meg vagyok arról győződve, hogy mikor a maihoz hasonló krízist élünk meg mind személyes, mind össztársadalmi szinten, helyénvaló felismerni azokat a kisebb-nagyobb sarokpontokat, amik segítenek feljebb emelni a tekintetünk a mindennapokat nyomasztó pillanatokon. Nem menekülésképp a problémák elől, mert az ezekkel való küzdelem több, mint helyénvaló. Azonban erőt meríteni nagyon is szükséges, felülemelkedni kívánatos. Az utóbbi hetekben érkezett számos visszajelzésből örömmel ismertem fel, ez a 4 perces kozmikus utazás is képes elgondolkoztatni a nézőt, egy rövid időre kiléptetve abból a szűk problémabuborékból, amiben épp éli a mindennapjait. A kozmosz felkavaró nagysága – vagy hitéleti oldalról nézve az univerzum mögött álló teremtő – változtat a perspektíván.