A szegedi medvék szerint közeledik a tavasz

A Szegedi Vadasparkban 2015 tavasza óta gondoznak barna medvéket (Ursus arctos). Hagyomány, hogy február 2-án medvelest szerveznek, idén ezen a járványügyi előírások miatt a látogatók nem vehettek részt, az állatkert közösségi oldalán azonban élőben nyomon követhették az eseményt.

A vadaspark két medvéje, Mici és Ursula komótosan elhagyták a medveházat, és falatozni kezdtek a kifutóban elhelyezett, mézzel bekent péksüteményekből. A sűrű felhők miatt ebben a napsütés sem zavarta meg őket, így nem ijedtek meg az árnyékuktól.

A világ sok kultúrájára volt jellemző a múltban, hogy állatok viselkedéséből próbáltak az eljövendő időjárásra következtetni. Ezen állatjóslások szájhagyomány útján terjedtek, és sokszor valós tapasztalatokra is épültek. Február másodikához, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez, melyet régen tavaszkezdő napként is emlegettek, két különböző állathoz kötődő időjárás-előrejelző népi bölcsesség is kapcsolódik.
Az egyik szerint: Gyertyaszentelő napján inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy süssön a nap, vagyis ha szép, enyhe idő van, akkor még sokáig elhúzódik a tél.
Ugyanilyen következtetésre jutottak azok is, akik barna medvékhez kötötték megfigyelésüket: ha meglátja árnyékát a medve, visszabújik, mert még hosszú, kemény tél áll előttünk. Ha azonban odakint csikorgó hideggel szembesül, érzi, hogy hamarosan tavaszodni kezd.
A barna medvék – a közvélekedéssel ellentétben – azonban a természetben nem alszanak téli álmot, csak rövidebb-hosszabb pihenőt tartanak a fagyos időszakban földbe vájt üregekben, esetleg barlangokban.

Egy keresztény ünnep is kapcsolódik február 2-ához: ezen a napon tartják Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, amely a karácsonyt követő negyvenedik napra esik. Ez a jeles nap akkor került a naptárban a mai helyére, azaz február 2-ára, amikor a 6. században Róma a karácsonyt az addigi január 6-áról december 24-ére helyezte. Maga az elnevezés arra a bibliai történetre utal, amely szerint Szűz Mária a 40 napos Jézust a zsidó hagyománynak megfelelően bemutatta a jeruzsálemi templomban, s ott – az ilyenkor kötelező áldozat fölajánlásakor – Simeon a kisdedet a nemzetek megvilágosítására szolgáló fényességnek nevezte, mondván: úgy világít majd, mint a gyertya egy sötét szobában.
A negyvenedik napnak ez esetben az a jelentősége, hogy a szülő nő 40 napig tisztátalannak számít, ez idő alatt nem mehet templomba. Ez az ünnep valójában Szűz Mária megtisztulásának ünnepe. A keresztény istentiszteleteken erre emlékezve szentelik meg ezen a napon az ünnepi gyertyákat, amelyek megvédik a csecsemőket az ártó szellemektől és a betegségektől.