Itt vannak a bíbicek!

Idén a legelső bíbiceket (Vanellus vanellus), szám szerint hetet, 2021. február 2-án figyeltem meg a Nagypirit határban elterülő vizes élőhelyen, amely a Marcal öntésterületének egy remek megmaradt foltja, sok vízi szárnyas otthona.

Bíbic

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A régi paraszti világban, a bíbic érkezése jeles napnak számított, hiszen a szántó-vető nép számára a jó idő közeledtét jelezte. A Dunántúlon bébic névvel illetek, az Északi-középhegységben klébicként ismert a nép ajkán. A madár elnevezése a hangjából ered, ha költési időben a fészke közelében jár az ember, a madár hangosan kiáltja: „bé-bic”, ezzel próbálja elűzni a betolakodót. Nászidőszakban jellegzetes csapongó röptével hívja fel magára a figyelmet, felkeltve párja érdeklődését. Röptében a szárnya lekerekített, ha azonban a  földön pillantjuk meg, érdemes elidőzni egy kicsit a madár megfigyelésével, mert a tollazata ezer színben játszik, éppen ahogy vetődik rá a fény, olyan színben pompázik, bíboros csillogásban, nem beszélve a feje tetején viselt csinos tollbóbitájáról.

Gyakran vizenyős rétek szegélyében, magaslatain, alacsony vízborítású szántóföldeken telepedik meg, ahol a fészek gyanánt egy, testméretének megfelelő üreget mélyít, ebbe száraz növényi részeket hord. Gyakran láthatjuk nagyobb csapatokban a tavaszi vízjárásos réteken, általában a tojók gyülekeznek ilyentájt, a hímek megérkezésük után már foglalják a revíreket.
Március derekán, vagy a hónap második felében már költéshez is látnak. Évente egyszer költ, ha fészekalját ragadozó megdézsmálja, vagy a hirtelen jött esőzés tönkreteszi, pótköltésbe kezd.
A telet a mediterrán országokban és Észak-Afrikában tölti. Ősszel ismét nagy csapatokba vegyülnek a vonulásuk előtt, ekkor seregélyekkel együtt is megfigyelhetjük.
Védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 50 000 forint.