Legyenek a szántóföldek, rétek és kiskertek egészséges méhlegelők!

Képzeljük el, hogy egy hatalmas napraforgótábla mellett haladunk el! Gyönyörű képet mutat a rengeteg sárga virágtányér. Mikor beérnek a magok, nagy részükből étolajat fognak sajtolni, más részüket szotyolaként nassolhatjuk. Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a napraforgó termését, szükséges, hogy e virágtányérokon méhek szorgoskodjanak. Ők végzik el ugyanis a számos kis virág beporzását. Minden egyes, rovarok által beporzott, kis hímnős csöves virágból egy-egy napraforgómag fejlődik majd.

Háziméh szorgoskodik egy napraforgó virágán.

Forrás: Getty Images

És így történik ez a legtöbb gyümölcsfával és a zöldségfélék nagy részével is. A rovarok, köztük sok-sok méhfaj, beporzó munkája nélkül nem lenne termés. Alexandra-Maria Klein és munkatársai a 2000-es években felmérték a világ 200 országának élelmiszer-termesztését. Azt találták, hogy bolygónk legfontosabb terményeiből 87-et állatok poroznak be, és csupán 28-nak nincs szüksége e szolgáltatásra.
Az ökológiai közgazdaságban ökoszisztéma-szolgáltatásnak nevezzük a beporzást és az élővilág más olyan szolgáltatásait is, melyek hasznosak az emberiség számára.

Manapság azonban egyre gyakrabban hallunk arról, hogy a nyugati háziméhek kolóniáinak száma és egyedszáma is csökkenőben van. Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője évek óta foglalkozik a méhpusztulás jelenségével. Elmondása szerint senki sem tud pontos adatokat, de a European Food Safety Authority (EFSA, Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) szimulációja szerint akár 47 százalék is lehet a méhpopuláció fogyatkozás egy-egy nyár alatt. Ami aggasztó, hogy a vadméhek és más beporzó rovarok egyedszáma is csökkenő tendenciát mutat.

Szabóméh egy macskamenta virágon.

Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

„Európában a vadméhek 9 százaléka veszélyeztetett és több mint 30 százalékuk visszaszorulóban van a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint. Több kutatás is rámutatott, hogy Európában egyes poszméhfajok, köztük is a táplálkozásukban specialistábbak csökkenését már a 20. század elejétől megfigyelték. Közép-Európában az elmúlt kb. 150 évben 60 poszméh fajból 48-nak csökkent a száma, 30 százalékuk mára veszélyeztetett kategóriában van és négy kipusztult. Magyarországon is e fajok fele valamilyen szinten veszélyeztetettnek tekinthető. A poszméheken kívül más vadméhfajok tekintetében is jelentős csökkenést tapasztaltak több országban” – nyilatkozta Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

Délvidéki poszméh egy rovarbarát kiskert kerek repkény virágán. A faj védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

A tudományos vizsgálatok egybehangzóan több tényező közös hatását tekinti a rovarfajok ritkulásáért: ilyen a műtrágyahasználat és a fosszilis tüzelőanyagok által okozott nitrifikáció, a  környezetszennyezés, az egyre intenzívebbé tett mezőgazdaság, a rovarölő szerek, a táplálékhálózatok szétesése, a klíma melegedése, szárazságok, erdőtüzek, az urbanizáció, a behurcolt fajok.
Simon Gergely szerint a sok, nehezen beazonosítható faktor közül a klímaváltozás (extrém időjárás, szárazság) és a nagyipari mezőgazdaság egyértelműen felelős a méhek és más beporzó rovarok pusztulásért. A nagy monokultúrákban nem vagy csak nehezen és rövid ideig találnak élelmet és élőhelyet. A vegyszerhasználat pedig közvetlenül és közvetetten is károsítja őket.
Pár kiemelten veszélyes neonikotinoid rovarölőt betiltottak az Európai Unióban, de a még forgalomba lévők közül is több – ha akkut módon nem is mérgezik meg a méheket – de szervezetükbe jutva károsítják az ellenálló képességüket, így hosszabb távon pusztulnak el például atkák vagy fertőzések miatt.

Az agrárminiszter a hazai és nemzetközi sajtóban többször kiállt a méhpusztulás okainak feltárása érdekében. Nagyüzemi szinten mindenképpen fontos, hogy a kemikáliák helyett a természetes folyamatokra alapozott mezőgazdasági termelés legyen irányadó, hogy a méhlegelők ne méhtemetők legyenek. Ehhez szükséges az is, hogy a beporzók számára biztosítsuk a megfelelő virágforrásokat és fészkelőhelyeket.
Kovács-Hostyánszki Anikó tájékoztatása szerint: „a pollenben és nektárban gazdag, sokfajos, őshonos virágos növényeket tartalmazó magkeverékekkel a táblák mentén színpompázó sávok alakíthatók ki. A nem művelt élőhelyfoltok, mezsgyék, útszélek, fasorok, sövények  hozzájárulnak a beporzó populációk fenntartásához.
A kisebb táblákon való gazdálkodás, táji léptékben a változatos vetésszerkezet, azaz a különböző időben virágzó kultúrnövények kisebb távolságon belüli vetése szintén segítheti a beporzók jobb, egyenletesebb táplálékellátását az év során.
A gyepek a legeltetés vagy a ritkább kaszálás esetében virágban gazdagabbak, és ezzel több méhnek, zengőlégynek, lepkefajnak adhatnak otthont. Gyümölcsösökben a sorközi vegetáció, a virágos vadnövények meghagyása a beporzókat tavasztól őszig a gyümölcsösben tarthatja, és a gyümölcsfák virágzásakor azoknak is jobb beporzást biztosíthat. A szántóföldek, gyümölcsösök művelése során az alacsonyabb és megfontolt, megfelelően időzített vegyszerhasználat kritikus fontosságú a beporzó rovarok védelme szempontjából.”

Méhkaptárak egy virágokkal teli réten.

Forrás: Getty Images

Ezek után fölmerül  a kérdés, hogy az átlagember tehet-e valamit a méhek fennmaradásáért? A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek – mely eredetileg a madarak védelmére alakult, de ma már más élőlények tanulmányozásával és védelmével is foglalkozik – van javaslata. A civil szervezet ajánlása szerint méhecskehoteleket érdemes létrehozni a kis szárnyas állatkák védelmére. Ezek a magányosan élő méhek és darazsak ember által készített mesterséges otthonai, ahol szaporodni tudnak. Méhecskehotelre alkalmas minden 2–10 mm átmérőjű, legalább néhány centiméter hosszúságú, cső alakú anyag. Például nádból vagy bambuszból kitűnő miniszállodát lehet építeni.
Ezeket az eszközöket március elején érdemes, esőtől védett helyre, kihelyezni, mivel a korán ébredő méhek már ilyenkor rátalálhatnak.

Ezt a hotelt már birtokba vették a méhek.

Forrás: Getty Images

Bár minden méhnek és darázsnak van fullánkja, ha nem fogjuk meg őket, nem bántanak. A hotelt használó méhek magányos fajok nem támadnak ránk vagy háziállatainkra.

A faliméh a gyümölcsfák szorgos beporzója. Békés, kedves kis rovarok, és szívesen laknak a kertben létesített méhgarázsban.

Kovács-Hostyánszki Anikó hozzáteszi: „a méhecskehotelek mellett virágok ültetésével is kertünkbe vonzhatjuk a beporzó rovarokat. Itt fontos a változatosság: legyenek tavasztól őszig nyíló virágok! A színekben is érdemes a sokféleségre törekedni. Különböző fajok különböző felépítésű virágokról tudnak kényelmesen táplálkozni.”

Még egy panelház erkélyét is méhbaráttá tehetjük! Számos, tavasztól őszig nyíló virágot ültethetünk balkonládába is, így nem csak a szürke városi környezetet varázsolhatjuk üde sokszínűvé, hanem a méhfajoknak is menedékhelyet biztosíthatunk.

Kapcsolódó cikk:
Gondoskodás urbánus társbérlőinkről a téli időszakban

Készült az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.