Jó hírek a bölényekről

Lengyelország keleti határán vagyunk. Itt és a szomszédos Fehéroroszországban található Európa legnagyobb megmaradt síkvidéki őserdője: a Białowieża-erdő. Az „őserdő” kifejezésről sok embernek a trópusi esőerdő jut eszébe, pedig maga a fogalom azt jelenti, hogy a területen az ember még nem vágott fát az évszázadok alatt. (Egy megengedőbb definíció szerint a terület életébe kellően hosszú idő óta nem avatkozott bele az ember.) Így tehát szórványosan a mérsékelt övben is megmaradtak őserdők. A Białowieża-erdő nagy részét a hatóságok lezárták a látogatók elől, de egy kisebb útvonalat bejárhatunk először lovaskocsival, majd gyalog. Teljesen más az erdő képe, mint amit Magyarországon megszoktunk: nem egykorú, hasonló fák sorakoznak egymás mellett, hanem vegyes életkorúak. A földön megmaradnak a kidőlt fák korhadt maradványai – ellentétben a művelt erdőkkel, ahol általában eltakarítják őket. Pedig sok, az ökoszisztéma szempontjából fontos rovar éppen az ilyen korhadékokon él.

Korhadó fa a Białowieża-erdőben.

Forrás: Bajomi Bálint

Valahol az erdőben, a turistaösvénytől távolabb pedig olyan ikonikus állatok élnek, mint a bölény és a farkas. Az erdőben tett sétánk után ellátogatunk a helyi vadasparkba is. A helyszín azért nevezetes, mert más állatkertekkel együttműködésben itt mentették meg az európai bölényt (Bison bonasus). A 20. század elejére a faj nagyon megritkult. A Białowieżaban élt populációja a világháború zavaros évei után 1919-ben kipusztult. A Kaukázusban élt hegyi bölények a polgárháború és az orvvadászat miatt pusztultak ki 1927-ben – ezzel a szabadon élő állományok eltűntek. Szerencsére Białowieża vadasparkjában és állatkertekben maradtak élő példányok, így az 1920-as években 54 fajtiszta állattal elkezdték a szaporító programot. Évtizedek munkája nyomán az 1950-es években elkezdődtek a vadonba történő visszatelepítések. Az Európai Bölény Törzskönyv (European Bison Pedigree Book, EBPB) adatai szerint 2019 végén már összesen 8461 európai bölény élt a világban, ebből 6244 szabadon. Újdonság, hogy néhány éve az Őrségi Nemzeti Park egy nagy körülkerített területére is telepítettek állatok, akik így félvad körülmények között élnek. A javuló helyzetre tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a sebezhető (Vulnerable) kategóriából átsorolta a fajt az enyhébb veszélyeztetettség közeli (Near Threatened) kategóriába.

Európai bölény a Białowieża-i vadasparkban

Forrás: Bajomi Bálint

Az amerikai rokon bölényfajnak hasonló a története. Az 1800 előtti egyedszámukat 60 millióra becsülték Észak-Amerikában. A földművelés előretörése, és a telepesek pusztítása a kihalás szélére sodorta ezt az ikonikus állatot. Egyes indián törzsek élete nagymértékben függött a bölényvadászattól, és testük minden részét felhasználták valamilyen módon. A fehér ember részben az indiánok rezervátumokba szorítása céljából, részben kereskedelmi céllal, vagy csak szórakozásból halomszámra öldöste e nagy méretű emlősöket. Esetenként még a húsukat se fogyasztották el. 1900-ra az egyedszámuk 300-ra csökkent. 1905-ben alakult meg az Amerikai Bölény Társaság (American Bison Society), mely célul tűzte ki a faj megmentését. A szervezet korai évkönyvei a Földön folyó visszatelepítési programok legkorábbi írott emlékeinek számítanak.

Amerikai bölények a Wichita Hegyek Vadvédelmi Területen.

Forrás: S. Johnson/Wildlife Conservation Society

A társaság első gyakorlati lépése a Nemzeti Bölény Terület (National Bison Range) létrehozása volt egy indiánoktól vásárolt területen. A természetvédelmi területre telepítették az első oltalom alatt álló bölénycsordát. Ma 350 és 500 közötti az állatok létszáma.

Az évek során újabb és újabb területeken fogtak hozzá a bölények védelméhez, és a sikeres tevékenység nyomán ma már megközelítőleg 13000 kifejlett állat él Amerikában. Így a Vörös Listán ma már szintén a veszélyeztetettség közeli (Near Threatened) kategóriába sorolják a fajt, európai rokonához hasonlóan. Sok helyszínen visszatelepítési programok indultak a bölények védelmére, ezek is hozzájárultak a túlélésükhöz. 2006-ban újjáalakult az Amerikai Bölény Társaság. Manapság indián törzsek bevonásával folyik az állatok védelme, például az új-mexikói Pojoaque Pueblo indián rezervátumban. A társaság legújabb célkitűzése, hogy kontinensszerte elterjessze újra a fajt. Ezt 2019-ben tűzték ki, a több mint 200 szakértő, őslakos, gazdálkodó, művész és filantróp jelenlétében, az imént említett indián területen megtartott konferencián.

Írta: Bajomi Bálint – bajomi.eu