A csimpánzok összefognak egy közös ellenség ellen

James Brooks, a Kiotói Egyetem munkatársa és kollégái tanulmányukban elsőként bizonyították kísérleti módszerrel, hogy a viselkedés nemcsak az emberekre, hanem legközelebbi rokonainkra, a csimpánzokra is jellemző – számol be a Phys.org. Brooks szerint fontos kérdés, hogy az emberek miként működhetnek együtt csoportjuk tagjaival, miközben képesek igen agresszívak lenni a kívülállókkal, a jelenséget ugyanakkor eddig keveset vizsgálták főemlősöknél.

A csapat egy terepkutatásra alapozva mérte fel, hogy milyen hatással jár a csoporton kívüli fenyegetés észlelése. Ehhez egy potenciális veszélyforrást szimuláltak, majd dokumentálták az egyedek viselkedését.

A kísérletben öt csoport csimpánzaival hallgattatták meg idegen példányok hangjait, egy kontrollcsoportban pedig varjak hangját. Az eredmények azt mutatták, hogy az ismeretlen vokalizációtól az állatok éberebbé és stresszesebbé váltak, mindez azonban nem csapott át belső agresszióba. Sőt a kontrollcsoporthoz viszonyítva a majmok sokkal békésebbek voltak, amikor kevés élelem jutott csak nekik. Úgy tűnik, a csimpánzoknál, hozzánk hasonlóan, a kívülről érkező fenyegetés csak növeli a csoporton belüli összetartást.

Jamamoto Sinja, a csapat tagja szerint ez az első alkalom, amikor kísérleti bizonyítékkal sikerült igazolni a jelenséget csimpánzok esetében. A kérdés most az, hogy a viselkedés az emberekkel közös erős evolúciós történetnek tudható-e be, vagy más emberszabásúaknál is megfigyelhető. Brooksék jelenleg a bonobók esetében is tanulmányozzák a jelenséget.