Keresztcsőrűek a fenyvesben

A keresztcsőrűek miatt jöttem, mindig nagy élmény megpillantani őket. A keresztcsőrűek (Loxia curvirostra) kisebb-nagyobb csapatai szinte egész esztendőben látogatják a számukra eszményi táplálékot jelentő fenyőtobozokat. A táplálékspecialista madarak, a keresztben álló csőrükkel, mesteri mozdulatokkal, a tobozokon fejjel lefelé csüngve, halkan bontogatják a termést, hogy hozzáférjenek a fenyőmaghoz. Kőrishegyi birtokán a vadász Széchenyi, gyermekkorában nagyon találóan vadpapagájoknak nevezte őket, mert a hímek kárminpiros, míg a tojók mohazöld színezetűek.

A keresztcsőrű igazi inváziós madár hazánkban, jellemzően télen mutatkozik, ilyenkor tavasszal már ritkán láthatóak. Figyelemfelkeltő, mikor „gipp-gipp” éles hangjukat hallatva, csapatosan átrepülnek egy terület felett. A fán nehezen vehetőek észre, mert halkan morzsolgatják a sudár fákon a magvakat. A táplálkozó területük fekvése igen kedvező, mert a fenyvesek lábánál csörgedező kis patakok vize csalogatja őket, ahová gyakran járnak le inni. Sokszor a havas téli napokon is kitartanak, hisz táplálék azaz fenyőtoboz roskadásig van a fákon. És akkor: mint Széchenyi is írta, a hófedte lucon, mint a színes papagájok csüngenek e szépséges madarak. Magyarországon védett madárfaj természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.