Különös hangú partimadár
A partimadarak vagy, ahogy a madarászok körében jobban ismert a Limicolák az egyik legérdekesebb csoport. Megfigyelésükhöz sok esetben egy nagy nagyítású távcsőre, úgynevezett teleszkópra van szükség.
Általában lecsapolt halastavakon, nagyobb folyóinkat övező zátonyokon, iszappadokon fordulnak elő. Vannak közöttük igen kis méretűek, mint a partfutók, és nagyon egyformák tudnak lenni, persze csak a laikusok számára. No persze, ez a szép a madármegfigyelésben, hogy ha már meg van a technikai eszközünk hozzá, akkor is jó fényviszonyok és megfelelő távolság kell ahhoz, hogy meg tudjuk őket fajra pontosan határozni.
Veszprém megyében, a Marcal ártér területén minden tavasszal felbukkan a parti madarak egyik képviselője a nagy póling (Numenius arquata). Nevét hangja alapján kapta, gyakran szól „póli-póli” hangon.
Már az idén is felbukkant egy pár, a fenti területen, így nem kizárt, hogy költött a Marcal-medencében korábban is. Fészkelő helye a nagy kiterjedésű zsombékos, fűzbokros rétek, az úgynevezett turjános területek, tőzegmocsarak.
Korábban gyakoribb költőfaj volt hazánk területén, napjainkra korábbi élőhelyeiről eltűnt. Az okok között elsősorban az élőhelyek tönkretétele szerepel. Őszi vonuláson is gyakran szem elé kerül, mint a felvétele is látható hosszú csőrével a szántókon, ugarokon, szikes legelőkön, löszpusztákon, vizenyős réteken keresgéli táplálékát. Különféle tücsök-, szöcske-, sáskafajok és egyéb rovarok szerepelnek tápláléklistáján. Laza, homoki szántókon csőrével a talajba szúrva is kiszedi a rovarokat, lárvákat. Hazánkba korán érkezik meg, akár már február végén találkozhatunk vele, ősszel a fagyok beálltáig maradnak, de enyhébb teleken akadnak áttelelő példányok is. A kora tavaszi madarászások egyik legszebb élménye közé tartozik a nagyszámú pajzsos cankó és bíbiccsapatok látványa közben a vizenyős területek felett a pólingok kiáltása. Idehaza a Fertő-tó mellékén, Apaj-pusztán és Hortobágyon találkozhatunk nagyobb csapataival. Reméljük mind költőfajt is sokáig csodálhatjuk sík területeinken.
Fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke félmillió forint.
Sziklakapu a Pilisben
Egyedülálló, mégis páros sziklakapu, egy merénylet emlékezete és kevéssé ismert barlangok - mindez a Pilisben.
Vízágyúzó kagylók
A tompa folyamkagyló, ami egy veszélyeztetett édesvízi kagylófaj, különleges viselkedést mutat.
Egy kancsónyi hangya
Egyik-másik növény halálos titkokat rejt – némelyik állat számára.
Korallszigetek
Gyöngyfüzérként pettyezik a déltengereket a korallzátonyok. A hófehér fövenyű szigeteket apró állatok megszámlálhatatlan sokasága építette évezredeken át: a korallpolipok.
Lépcsőzetes lehetett a riasztó színek kialakulása
Számos állat visel feltűnő színeket azzal a céllal, hogy saját mérgeire, veszélyes voltára hívja fel a figyelmet, és így elkerülje, hogy zsákmánnyá váljék. De vajon hogy úszták meg ezt evolúciójuk során?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
