Visszatértek a kékbegyek is

Marcal-medencében csodaszép, természeti értékekben gazdag láprétek, nedves kaszálók maradtak fenn. Mikor madarászni indul az ember, mindig nehéz választani, hogy merre induljon. A legjobbak Karakó és Adorjánháza alatt láthatók, ide érkeztek meg a kékbegyek április elején.

A medence területén ritka az olyan terület, amelyet az elmúlt évtizedek folyamán nem vontak mezőgazdasági művelés alá, ám néhány érintetlen vidék még akad, ahol szórványosan előfordul a kékbegy (Luscinai svecica) kisebb állománya. A Dunántúlon ismert költőállományai a Velencei-tó és Fertő-tó területén találhatók.
A kékbegy csak nagyon ritkán kerül szem elé, kizárólag a szerencsének köszönhető a megfigyelése. A legjobb esély akkor van rá, ha költési revírjébe téved az ember, ekkor hűen védelmezi, kitartó énekével jelzi a birtokviszonyokat. Repülni csak ritkán szeretnek, akkor is mindig alacsonyan, közel a talajhoz. Röptében a rozsdavörös faroktollak árulják el kilétét.
Éneke a legszebbek egyike a hazai énekesmadarak között, hűen utánozza a környéken fellelhető más madárfajok énekét. A Kárpát-medencében előforduló alfaj begyén egy fehér foltot, úgynevezett csillagot visel, az északon költő egyedeknek vörös csillag ékesíti begyüket. Az élénk színek az udvarláskor fontos szerepet töltenek be, valamint figyelmeztetik a revirjükbe tévedt vetélytársakat is.
Az Északnyugat-afrikai szállásáról április elején érkezik, oda pedig augusztus és október között indul vissza. A hímek a földön udvarolnak a tojónak, szinte dürögnek körülöttük. A fészküket gondosan elrejtik a talajon, gyakran gát oldalában, régi kocsikeréknyomban építkeznek. A fiókát kirepülés után nagyon nehéz megpillantani, mert hangot nem ad, és rejtőzködve bujkálnak a sűrű növényzet között. Fő táplálékukat, az apró rovarokat, pókokat a földön szedegetik össze. Az őszi vonulás idején a bodza lédús bogyóit is fogyasztja.
Hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, az eszmei értéke 50 000 Ft.