Őserdők és őslápok különleges világa hazánkban
Az emberi tevékenységtől mentes természeti terület mindig különleges hangulatot áraszt. Most pillantsunk be az őserdők és az őslápok világába!
Őserdők
Ha ezt a szót halljuk őserdő, automatikusan a trópusokra gondolunk, ám kisebb-nagyobb foltokban Európában is találhatunk ősi erdőséget. Ma a sík vidékek legnagyobb őserdeje a Lengyelország és Fehéroroszország határán fekvő Białowieża-erdő. Egy ilyen területet addig tekinthetünk őserdőnek, amíg az ember – nagyon leegyszerűsítve – nem vág benne fát.
A szakemberek meghatározása szerint az őserdő olyan nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységektől mentes erdő, amit minimum 60-80 éve nem bolygatott az ember, gazdálkodástól mentes terület. Töredék foltokban még megtalálhatók ilyenek hazánkban is, és jellemző rájuk a fokozott védelem, amiről az Agrárminisztérium Erdőrezervátum Programja gondoskodik. A cél az ilyen rezervátumok országos hálózatának fenntartása és megőrzése, hogy hosszú távon biztosítsák a főbb erdőtípusok ember által nem irányított működését, ezzel pedig az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre jutnak, megismerhetővé és tanulmányozhatóvá válnak.
Az erdők természetes életének, gazdag és különleges élővilágának, változásainak tudományos igényű megismerése azért fontos, hogy biztos viszonyítási alapokkal rendelkezzünk az erdőökológia, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem munkájához – foglalja össze e feladat jelentőségét dr. Horváth Ferenc erdőrezervátum-kutató.
Az erdőrezervátumoknak azonban van egy szigorúan védett területe, ez az úgynevezett magterület. Az ökológiai hálózat működési alapeleme, olyan természetközeli élőhely, amely az adott területre jellemző természetes élővilág fennmaradását és életkörülményeit hosszú távon biztosítani képes, és több védett vagy közösségi jelentőségű fajnak adnak otthont. Ezek a részek csak engedéllyel látogathatók.
Magyarországon mintegy százhúszezer hektár százéves vagy annál idősebb erdő található. Százhúsz éves erdőből már csak negyedannyi van, százötvenesből pedig alig pár ezer hektár.
Az erdőrezervátumokban általában tilos minden emberi beavatkozás, ezért azokat kivonták az erdőgazdálkodás kötelezettsége alól. Ide tartoznak olyan, régóta érintetlen, nagyon idős erdők, sokszor főúri vadászterületek maradványai, mint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó, ősi állapotban lévő, öreg bükkös, a Kékes Erdőrezervátum. Bár a környékén fekvő őserdő utolsó fáit az 1970-es évek elején kivágták, a későbbi szigorú természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően a Mátra északi oldalában hírmondóként fennmaradt a kékestetői őserdő egykori nyúlványa. Állományában ma már sok a holtfa, de az erdő felújulása is tapasztalható.
Hajdan kisparaszti erdő-szántó váltógazdálkodás maradványaként őrződött meg a főleg bükkös és gyertyános Szalafői Erdőrezervátum, az Őrségi Nemzeti Park egyik fokozottan védett területe. Az erdőrezervátum területén a szakemberek több mint 500 gombafajt azonosítottak, ez a fajgazdagság nemzetközi összehasonlításban is igen jelentős.
Az igazi kuriózum azonban az Alföldön található. Ez pedig a rendkívüli védettséget élvező Kunpeszéri Tilos-erdő Erdőrezervátum, hazánk egyik legszebb homoki erdőssztyepp élőhelyegyüttese. A középkorban uradalmi erdőként (tilos erdő) működött, nem vágtak ki fát benne. A második világháború után mezőgazdasági művelés alá vonták nagy részét, de a fennmaradt természetközeli állománynak különleges értéke ma is megtalálható. Növényvilága változatos, találunk itt cserjésekkel, borókás-nyárasokkal, tölgyesekkel borított területet, a mélyebb részeket pedig keményfás ligeterdők és kékperjés láprétek borítják.
Minél idősebb egy erdő, annál inkább várható, hogy gazdag élővilágnak ad otthont, sőt turisztikai értéke is növekszik, hisz valljuk meg, mennyivel hangulatosabb vadregényes, már-már mesebeli matuzsálemi fák között sétálni! Ha egy őserdőben járunk, látunk sudár fiatal fákat és tekintélyes, vastag törzsű matuzsálemeket is. Ez utóbbiak több száz évesek is lehetnek. Ha beszélni tudnának, sok mindent mesélnének az elmúlt évszázadok történéseiről. Nem csak egy fafaj dominál az élőhelyen, hanem többnek az elegye alkotja az erdőt. A földön ott maradnak és elkorhadnak a kidőlt fák – ennek a folyamatnak fontos szerepe van az erdő természetes körforgásában.
Lápok
E különleges vizes élőhelyek hemzsegnek az élettől. Valaha, háborúk idején a lápvidék mögötti terület biztonságban volt az ellenségtől, a modern kor embere pedig igyekezett megszabadulni tőle, lecsapolta mezőgazdasági hasznosításra, lakóparkok, bevásárlóközpont építésére.
Szerencsére azonban megmaradt néhány lápvidék, bár a 200 évvel ezelőttinek csupán néhány százaléka, így ma már ezek különleges figyelmet kapnak. A magyarországi lápok csaknem egyharmada eleve védett területen – nemzeti parkban, tájvédelmi körzetben, természetvédelmi területen vagy önkormányzat által védetté nyilvánított területen találhatók, ennek ellenére ex lege védett értéket képviselnek, azaz külön eljárás nélkül is védett természeti értéknek minősülnek.
A lápok különböznek más vizes élőhelyektől, ugyanis a bennük élő növények elhaló részei nem bomlanak le, hanem tőzeggé alakulnak át. Míg a mocsarak időnként kiszáradnak, a lápra ez nem jellemző, vízszintje nagyjából állandó. Egyre szárazabbá váló éghajlatunkban így még jobban felértékelődik vízmegtartó és természeti értékük.
Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb, fokozottan védett része, a Szőcei láprét, Bár első ránézésre egy átlagos rétnek tűnik, de a biológusok, természetvédelmi szakemberek tudják: különleges élővilágot rejt a terület.
Az itt előforduló több tucat védett növény- és állatfaj igen eltérően viszonyul az emberi beavatkozáshoz, ezért megőrzésükben a kaszálás időzítésének, gyakoriságának, a kaszálatlanul hagyott foltok kijelölésének kiemelten fontos szerepe van. A változatos, évente egy, illetve két alkalommal végzett kezelés kézi és kisgépi eszközökkel történik a talajterhelés csökkentése érdekében. Egyes területrészeket kiegészítésképp szarvasmarhával is legeltetnek – mondja Szépligeti Mátyás az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.
Az egyik, itt élő, féltve őrzött növényritkaság a kereklevelű harmatfű. A kis növényke levelein található mirigyszőrök ragadós cseppeket választanak ki, melyek halálos veszélyt jelentenek az arra járó hangyákra és más apró rovarokra. Egy rovaremésztő növényről van szó ugyanis: a cseppekbe ragadó apró állatokat megemészti a növény.
A Lápok Háza udvarán tekinthetjük meg a Lápi növények szaporító és bemutató kertjét. A nemzeti park szakemberei az itt szaporított növényeket természetes élőhelyükre kiültetve igyekeznek az őrségi lápok kiemelten veszélyeztetett növényfajainak állományait megerősíteni.
A főváros közelében, az Ócsai Tájvédelmi Körzet lápterületei a 19. század eredménytelen lecsapolásai miatt fennmaradt, állandó vízjárásnak köszönhetik létüket. Nagy szerencse ez, hisz így még megmaradt a Duna-Tisza köze hajdani nagy lápjainak egy utolsó ékes maradványfoltja. A területre a mozaikosság jellemző vagyis találunk itt nyílt vizet, nádasokat, réteket erdőket. Igazi paradicsom ez a békáknak, gőtéknek, de a hely madárvilága is gazdag, sőt a szőrmés ragadozóktól a gímszarvasig igen változatos emlőspopuláció él itt.
A különleges mikroklímának köszönhetően hazánk egyik leggazdagabb és legváltozatosabb növény- és állatvilága maradt fenn a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő, fokozottan védett Bátorligeti lápon. A területről már 1882-ben megjelent írásos dokumentum, majd a különös növény- és állatvilág jelenléte miatt a 20. század elején megindultak a kutatások a helyszínen. Az őslápon mintegy 1100 virágos növény él, így szinte egész évben virágzik a terület. Már januárban kipattannak a rekettyefűz barkái, aztán jönnek a tavaszi virágok, köztük a boglárkák több fajtája is. Állatvilága változatos és gazdag. Az itteni élővilágot egy kiállítás keretében a nagyközönség is megismerheti.
A lápok és más vizes élőhelyek érintetlen világa azon kívül, hogy lehetőséget ad változatos ökoszisztéma létrejöttére, az egyre szárazabbá és melegebbé váló éghajlaton kis hűtőpontokként működhetnek. Ezért is érdemes vigyázni rájuk!
Kapcsolódó cikkek:
Gondoskodás urbánus társbérlőinkről a téli időszakban
Legyenek a szántóföldek, rétek és kiskertek egészséges méhlegelők!
Hazánk barlangjainak különleges világa
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.
A villámcsapás akár hasznos is lehet egy fának
Egyes nagy termetű trópusi fák számára a villámcsapás nem végzetes, hanem életadó.
Az Adélie-pingvinek évezredes múltját vizsgálták
A kutatás során mind a pingvinek egykori jelenlétének, mind pedig étrendjének nyomait feltárták.
Lepkegyűjteményekben követhető egy betegség terjedése
A múzeumi állatgyűjtemények, bár sokakban ellenérzéseket kelt a meglétük, rengeteg hasznos tudományos kutatást szolgálnak anélkül, hogy újabb példányokat kellene elpusztítani.
Ritka halászsasok érkeztek az Alföldre
Magyarországon csak kisszámban vendégeskednek ezek a csodálatos madarak.
Így harcolnak a Mátrában terjedő kaktuszok ellen
Elkezdődtek a Cserteri vár környékét ellepő idegenhonos fajok elleni munkálatok, amelyek során egy értékes régészeti lelet is előkerült.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
