Egy hazánkon átvonuló halászsas

A madarászhelyek közül egyértelműen a legkedvesebb számomra a Káptalanfa határában elterülő Sárosfői-halastó. A tavak még 1932-ben létesültek az Eszterházy birtok részeként.

Nyilván teljesen más volt akkoriban a táj, tölgymatuzsálemek vették körbe a tavakat, tiszteltek minden fát. A kilencvenes évek elején találkoztam itt először az átvonuló halászsassal (Pandion haliaetus), akkor három madarat láttam itt egyszerre! Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor egy áprilisi délután erre kerekeztem. Nem a tavakhoz tartottam, hanem a környék erdeiben lestem meg a macskabagolynak kihelyezett odút, amelyet nagy megelégedésemre elfoglalt egy bagolypár. Ide tartva megálltam időzni a tavaknál, kisvártatva megjelent egy halászsas a légtérben.

Minden tavaszi vonuláson felkeresik a Somló környéki halastavakat, pár napot elidőzve itt, egy alkalommal próbált egy pár költeni az egyik tórendszernél. Európa középső, déli és keleti tájain fészkel. Fészkét az esetek többségében erdei fenyőre építi. A több éven át használt és minden évben tatarozott halászsas fészek magassága a két métert is meghaladhatja. Évente csak egyszer költenek, a fészekbe általában három rozsdabarna, sűrűn foltozott tojás kerül. A tojó kotlik, párja legfeljebb rövid időre váltja, amíg az általa hozott zsákmányt a közeli fán elfogyasztja. A kikelt fiókák és a család hosszú ideig összetartanak.
Népi elnevezései: ráró, búvár sas, halvágó sas, kéklábú sas.
Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, fokozottan védett madár, amelynek az értéke 500 000 forint.