Fejjel lefelé – bravúros csuszkamutatvány

A rügyfakadás idején a legjobb kirándulni a hegy- és síkvidéki erdőkben, ilyenkor harsány zöld ruhát öltenek a cserjék, majd a fák! Ekkor hallani a csuszkák (Sitta europaea) „vi-vi-vi” kiáltását.

Míg megvoltak a klasszikus telek, a madáretetők elmaradhatatlan vendége volt, és mesés foltja az amúgy is tarka színkavalkádnak a csuszka. Hamvas kék háta és narancsos melle a frissen esett hóban szinte ragyogott. Míg a fakusz csigavonalban felfelé közlekedik a fatörzsön a csuszka fejjel lefelé halad. A párok télen is összetartanak, és gyakran a költőhelyek közelében tartózkodnak.

Megtelepszik az erdőkben kihelyezett mesterséges fészekodúkban is, jelenlétét úgy tudjuk megállapítani, hogy az odú röpnyílását a saját méretére szűkíti, mégpedig úgy hogy nyálával kevert sárral lefalazza. Érdekesség, hogy sarazó munkája annyira erős, hogy sok egyes esetekben az odú ellenőrzés során az odú tetejét nehéz leemelni, úgy tarja a sár. További érdekesség, hogy a csuszka fészkét apró fakéreg, faháncs darabokból építi meg, nem kis munkával. Találtam már kizárólag erdei fenyő háncsából épült fészket is.

Népi elnevezései nagyon szépek, úgymint kurtakalapács, kék külü, favágó, cinke harkály. A tojó április végén 6-8 fehér alapon vörösen szeplőzött tojást rak, amelyet egyedül költ ki. A fiókák két hét múlva látnak napvilágot.
Állandó madarunk a téli etetőn a kedvence a napraforgómag, ebből többet is felcsíp egyszerre csőrével, ha megjelenik az etetőn a cinkék szerte rebbenek.
Védett madár természetvédelmi értéke 25 000 forint.