A farkas egy napja

A Minnesotai Egyetem kutatócsoportja a Voyageurs Wolf projekt elindításával a vadon élő farkasokról szerettek volna minél többet megtudni, főként az állatok nyári tevékenységére voltak kíváncsiak, erről ugyanis igen hiányos a tudásuk. Az világos volt, hogy a téli időszakban a farkasok falkában vadásznak és nagy testű állatokat ejtenek el. Tavasszal, amikor bőségesen van élelem, s a kölykök megszülettek, a falka feloszlik, s innentől kezdve az állatok egyre inkább magányosan élnek tovább, ráadásul a sűrű aljnövényzet miatt ilyenkor megfigyelni is rendkívül nehéz őket.

Ahhoz, hogy a nyári viselkedésről is többet tudhassanak meg a kutatók, egy magányosan élő hím farkast, a V089 jelűt felszereltek nyakörvre erősített kamerával, számolt be a Gizmodo. A speciális nyakörv egy bizonyos idő elteltével magától kikapcsolódik, leesik az állatról, amely viselte, majd a beépített jeladó segítségével meg is lehet találni. Ennek köszönhetően a nyakörvön viselt készülék, illetve ez esetben kamera adataihoz is hozzáférnek a kutatók.

A V089-es farkas esetében 2019 tavaszától a kamera 6 héten át gyűjtött adatot úgy, hogy egy-egy bekapcsolódása során fél perc felvételt készített, így naponta 7 perc anyag gyűlt össze. Mik derültek ki ezekből a kis videókból?

A farkas igen sokat szundikált minden nap, illetve gyakran kereste fel az Ash-folyót, ahol halászott. Az egyik felvételen egy hódvár gátja mellett várakozott, hogy az odaérkező és csapdába eső halakat kiemelhesse, megehesse, a felvételek szerint három halat is fogott ezzel a módszerrel! Bár korábban, 2018-ban látták egy kameracsapda felvételén, hogy egy farkas halat fogott, azt hitték, ez csak valami különleges kivétel, anomália, most azonban a nyakörvön viselt kamera felvételeinek köszönhetően kiderült, hogy igen fontos táplálékforrás egyes farkasok számára a folyó. A kutatók úgy vélik, ez a zsákmányszerzési módszer a farkasfalkákon belül tanulás útján terjed jórészt, persze van kivétel is.

A V077-es számú farkas, amelyet 2020 májusa és októbere közt figyeltek meg a kutatók, rájárt a folyóra, pontosan ott, ahol egy évvel korábban a V089-es halászott, a hódok építette gát mellett. Ez a farkas az előző nyáron szintén megfigyelés alatt állt, és akkor még egyáltalában nem fogott halat. Ami különösen izgalmassá teszi ezt az esetet az az, hogy az egyed nem másik farkastól tanulta el a halászmesterséget, hanem, a kutatók úgy vélik, maga jött rá. Feltehetően az Ash-folyón az alacsony vízállás segítette ehhez úgy, hogy az ívásra érkező halak (Catostomus commersonii) a  fickándozásukkal jelentős zajt csapnak, s felhívják magukra a farkas figyelmét. A farkas pedig igen hamar rájön, hogy a csobbanások hangja eledelt jelent.

A V089 kamerás kalandja olyan sikeres volt, hogy a kutatók hamarosan három másik farkast is felszerelnek majd ugyanilyen elven működő kamerával, és a mostani felvétel tanulságaként a kamera elé lógó szőrzetet kicsit meg is nyírják majd, mielőtt az állatot útjára engednék.