Hegyi patakjaink ikonikus állata, a kövi rák
Hűvös még a völgy, ám a Nap egyre magasabb ívben járja útját és napról napra hosszabban ragyogja be Dömörkaput. Serkennek már a fák rügyei, lassan zöldbe öltözik az erdő, reggelente cinegék, rigók és vörösbegyek éneke hirdeti a tavaszt. A hóolvadást követően a sziklafaltól sziklafalig hömpölygő víztömeg keskeny, oxigéndús, kristálytiszta vizű patakká szelídült. A nagyobb esésű lejtőkön csilingelve rohan a sziklák között, a völgy laposabb részein azonban lelassul, kiszélesedik, mély tavacskákat képez.
A part menti sziklákon apró álkérészek pihennek. Nemrég vetették le nehéz, víz alatti életmódhoz alkalmazkodott ruhájukat, most pedig szárnyereiket pumpálják tele levegővel, hogy aztán tovalibbenhessenek és párt találjanak a környező cserjék ágain.
Az erdő lassan megtelik színekkel és élettel. A remegő víztükrön vidám táncot járnak a reggeli nap sugarai és az izgága keringőbogarak, ám ha alámerülünk, egy egészen más világ fogad bennünket. A patak csilingelése halk morajlássá tompul, a fények derengővé válnak, s az aljzat homályában csontvázzá rágott leveleket görget a víz. Ám a vízalatti táj korántsem halott. A levelek alatt bolharákok ezrei nyüzsögnek oldalukon fekve, néha felszökkennek, s a sodrás messzire viszi őket. A patakba dőlt farönkök és a mederben heverő óriás sziklák árnyas felszínén furcsa, lapított testű lények kapaszkodnak mindenütt. Sötétek, akár a nedves fakéreg, s álcájukat csak szüntelenül mozgó kopoltyúik fedik fel. Ha a sodrás továbbgörgeti a lehorgonyzott ágakat, e különös lények úgy rebbennek szét, mintha víz alatti, hatlábú „pókok” serege keresne menedéket a jótékony félhomályban. A bizarr állatok nem mások, mint a patak fölött táncoló kérészek és álkérészek lárvái, amelyek még nem értek meg az átváltozásra. Az ág hűlt helyén pedig megmozdul a mederfenék. Apró, kavicsokkal díszített csövecskék indulnak útjukra a kövek között. A csövek egyik végén csillogó fejek és apró lábak jelennek meg: tegzeslárvák igyekeznek új, stabilabb védett helyet keresni maguknak, majd lassan eltűnnek a sziklák alatt.
Forrás: Némethy András
Ám a legnagyobb sziklák rejtekében és a partfal üregeiben másféle, jóval nagyobb állatok is lapulnak. Csak két, kilógó hosszú csáp, esetleg ollóik hegye árulkodik a kövi rákok (Austropotamobius torrentium) jelenlétéről. Nap közben szinte mozdulatlanul lapulnak, csak alkonyatkor indulnak portyára. Az apróbbak épp a rovarlárvák és bolharákok nyüzsgő seregeit tizedelik, s fel-alá sétálnak a mederben az éj leple alatt. Ám élnek itt valódi óriások. Az öreg éger vízbe lógó gyökerei között hatalmas ollójú matuzsálem rejtőzik. A patak lenyűgöző ura. Nem fecsérli idejét a gyors lárvákra, hosszú évek alatt étrendje megváltozott. Már csupán a patakba hullott leveleket és növényi részeket fogyasztja. A víz alatti lények nem, csupán néhány erdei vadász, az éjjelente arra járó rókák és borzok jelentenek rá veszélyt. Ám az öreg kövi rák már sok mindent megélt, s ha fenyegetve érezte magát, potrohával óriásit csapva rakétaként süvített vissza a meder sziklái közé.
A legnagyobb csapást azonban mi magunk mértük és mérjük ezekre az impozáns lényekre. Naponta kirándulók százai fordulnak meg a völgyben, s sokak nem is sejtik, mennyi csoda lapul a patak sziklái között. Ha a sziklákon próbálunk átkelni a patak túloldalára, gondoljunk arra, hogy bármelyik kő alatt megbújhat egy rák, amelyet könnyedén eltaposhatunk.
Mégsem ez jelenti számukra az igazi veszélyt. A kövi rákok nem véletlenül élnek hegyi patakjaikban. A kristálytiszta, oxigéndús víz a lételemük. Bármilyen szennyezés, a patak vízminőségének megváltozása tömeges pusztulásukhoz vezethet. A patak fölött azonban aszfaltos út kanyarog, a kirándulók tömegei miatt egyre nagyobb a forgalom, ezért az út karbantartásra szorul, különösen télen. Ha a havazások idején só kerül az útburkolatra, olvadáskor óhatatlanul bemosódik majd a talajba, az esővíz pedig magával viszi azt a völgy mélyére, egyenesen a patakba. A patakból kibúvó sziklák felszíne most fehér, ám szerencsére nem só, csupán a hegyekből lemosódott hordalék színezte azokat ilyenre.
A kövi rákokra váró legnagyobb fenyegetés azonban nem a csúcsok, hanem a torkolat felől érkezik. Az inváziós rákok egyre magasabbra kapaszkodnak a Dunába torkolló patakokban. Ha elérik a kövi rákok élőhelyét és magukkal viszik a rákpestist, vagy elkezdik tizedelni őshonos rákunk állományát, sorsuk végleg megpecsételődhet.
Írta és fényképezte: Ujvári Zsolt
Kíváncsibbá tesz az állatkerti élet
Orangutánok megfigyelése alapján úgy tűnik, a vadon élő és az állatkerti egyedek eltérő módon vizsgálgatják az ismeretlen tárgyakat.
Elképesztően ritka ragadozó madár bukkant fel az Alföldön
Magyarországon a mostanival együtt mindössze tizenkétszer látták ezt az állatot.
Dadusok vigyáznak a kiselefántokra, amikor az anya elfoglalt
Hihetetlenül elkötelezetten gondoskodnak az utódokról, akkor is, ha nem állnak velük rokoni kapcsolatban.
Mik ezek a hatalmas, lomha darazsak a kertjeinkben?
A sokak számára rémisztő megjelenésű rovarok emberre nem veszélyesek, sőt kifejezetten hasznosak számunkra.
Farkast vettek videóra Borsodban
Az állat nyugodtan sétálgatott egy lakott területhez közeli autóút mellett.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
